Az utolsó bejegyzés

Két éve valamikor ilyenkor kaptuk meg az értesítést a VIA-tól és koccintottunk a sikeres felvételire Mátéval. Azóta sok minden történt és még több dolog változott körülöttünk. Most az utolsó záróvizsgámra készülök és a hivatalos kijelentkezéssel kapcsolatos papírokat intézzük, hiszen ahogy arról már sokan értesültetek a korábbi posztból, hazaköltözünk. Sokan nyomon követtétek az itt töltött időnket, de aki most csatlakozik annak is hasznos lehet az iromány. Most azt hiszem ennek a blognak az utolsó bejegyzésében írnék arról, hogy mit jelentett számomra ez az élmény és hogy mi is történt Karácsony óta.
A szakmai gyakorlat. Az történt Karácsony óta! :) Eltelt, vége van. A 3 hónap alatt sokat tanultam, sokszor alkalmaztam a VIA-n tanultakat és még az angol is jól jön azért alkalmanként, de még többször alakult olyan helyzet, hogy újat tanultam és azt alkalmazva tudtam megoldani a feladatot. A gyakorlatot a Publicity Kommunikációs Ügynökségnél töltöttem, ahol egy szuper csajos-csapat tagja lettem. (Hel-lo Lá-nyok! ;) )Már akkor kiderült, hogy nagy változások vannak a cégnél, és reménykedtem benne, hogy ez számomra pozitív lehetőségeket takar. Bíztam benne, hogy a gyakorlati idő végén, annak ellenére, hogy még vissza kellett jönnöm Dániába 3 hétre, felvesznek a céghez. (dobpergés...) EZ ÍGY IS LETT :) Szóval a gyakorlati idő eltelt, de a Publicity-s napok nem érnek véget, egy kis szünet után újra folytatódnak a dolgos hétköznapok.

Ezt az elmúlt 3-4 hónapról. No de ugye mi volt az elmúlt kettő évben?
Sok nehézség, még több kitartás és annál is több segítség. Nem, egyáltalán nem egyszerű. "Kimegyek külföldre, ott kolbászból van a kerítés. Többszörösét megkeresem az itthoni fizetésnek"... Az egy dolog. A lakbér a közüzemi szolgáltatások és a bolti bevásárlás is többszörös költséget jelent. De ne is az anyagi oldalát nézzük ennek az egésznek. Mert nem ez volt a legnehezebb. Oké, amikor 120 forinttal ültünk itt és tanakodtunk, hogy akkor hazamenjünk-e vagy sem, az nehéz volt. De jött a segítség! Munkát kaptam és kicsivel később Máté is újra tudott dolgozni és onnantól kezdve ez nem volt probléma.
<-De az első Karácsonyunk ilyen volt. Egész nap Skype-on beszélgettünk anyuval, sütöttük a kacsa combot. Én itt, Ő otthon. Együtt bontottuk ki az ajándékokat, amiket küldtek nekünk előtte, de nem volt az igazi, mivel nem tudtam utána puszit adni vagy megölelni őket. Nem csak anyuékkal Karácsonykor volt ez a helyzet. Sok családi és baráti szülinapot vagy összejövetelt hagytunk ki és a sajátjaink sem voltak olyanok, mintha az otthoniakkal ünnepeltük volna. Ez a része nehéz volt és olyankor mindig egy kicsit melankolikus állapotba kerültem. A legrosszabbak számomra mégis akkor jöttek, amikor számítottak volna rám. Emlékszem mikor kaptam az üzenetet, hogy "Most arra gondoltam milyen jó lenne áthívni Téged és együtt gyümölcsöt befőzni, vagy diót törni." A másik ilyen a "Szakítottunk a barátnőmmel. Beültem a kocsiba és arra gondoltam átmegyek Tünyőhöz. Aztán rájöttem, hogy nem vagy itt." És én sírtam. Nagyon. Rossz érzés volt, hogy hiába tudunk beszélgetni a Facebookon vagy a Skype-on, az nem ugyan az. Féltem, hogy az otthoni barátaim majd eltávolodnak tőlem, mert nem számíthatnak rám és hogy itt nem fogok tudni ilyen mély barátságokat kötni, mert hát az egy dolog, hogy az ember beszél angolul, de én tartottam tőle, hogy az idegen nyelv akadály lehet egy barátság kialakításában. Kiderült, hogy mindkettőben tévedtem. Az otthoni barátaimmal szoros maradt a viszonyom, de még talán szorosabb is lett, mint a kiköltözés előtt volt. Itt pedig új barátságokat kötöttem (illetve kötöttünk Mátéval közösen).
Íme a számomra legkedvesebb pillanatok, amik ellensúlyozták az otthoni barátok hiányát:

A Magyar vacsorás napok az itteni barátoknak (Gulyás leves, lángos és hortobágyi húsos palacsinta mindig nyerő menü!)

Julie-val és Maria-val a kirándulások Legolandbe vagy Endelave-szigetére.







Ide tartoznak Jonas-al és Zylvija-val töltött vizipipás és grillezős esték is. Mit nekünk grillrács és lámpa, ha van sütő, amiből kiszedhető a rács és fasza telefon, ami elemlámpaként tud szolgálni??

Vagy Camilla-val és Katrine-el töltött munkanapok a Sgoyiban vagy a Mokai esték a Wulffban. Mert azok mindig ilyen jók voltak (y)!

De az otthonról kapott levelek és az otthoniak idelátogatása sem volt utolsó élmény a sorban. Még óriás szivárvány is volt, mikor Lilla és Erika meglátogattak minket!






Egy szó mint száz, most nektek szeretném megköszönni, hogy vagytok nekem, nekünk:

Now I would like to thank to all of you for being very very nice to us with Mate. Thanks for all who have ever been to my Hungarian night when I made the meaty pancakes or the Hungarian Gulyas soup.
Thanks for all those trips girls! All of them was great time spent with you Julie and Maria.
Thanks to Jonas and your girlfriend Zylvija to all those great nights spent together having grill party, smoking waterpipe without its neccesary parts, watching football or basketball games in Lithuanian, playing Monopoly or whatever!
Thank you Camilla and Katrine for those great and funny working days at Sgoyi and all those evenings at Wulff and special thanks for introducing me Mokai ;) (Can't wait til the next time though!!!)
Thanks also for you Melia and Søs! Unfortunately we don't have any pictures of us but both of you are really close to my heart and I loved spending work or sparetime with you girls! Kisses and hugs to both of you! :)
Thanks for the teas and coffees and your vegan cakes Monika! It was always a pleasure to go over to your place and have some talk. :)
And I know that we are not close to each other now but I also want to say thanks for the good time we spent together Michele and Diana. I don't forget the fun we had together.

Thanks all of you very nice and kind poeple who have helped us in any way while we were here in Denmark. We never forget you and I hope we can see you soon, maybe at Budapest if you visit us! :)

(P.S.: Sorry for being so emotional, but that's my mood today! :D)

De számomra a legnagyobb segítséget mégis Máté adta. Együtt elkezdtük ezt az utazást vagy kalandot, kinek hogy tetszik, és útközben sok áldozatot hozott értem. Nagyon sokszor voltam szomorú, de mindig próbált vigasztalni.
Az elmúlt pár hónapot is az én döntésem miatt töltöttük külön, de ezt is elfogadta. Szóval hogy ha esetleg nem tudnád nagyon hálás vagyok az elmúlt két évért és hogy ezt is megéltük közösen.
Köszönöm és szeretlek! :)

A ballagási tabló képem mellé az a felirat került, hogy ha elértél az utolsó oldalra, akkor csukd be a könyvet. Én most becsukok egyet, de ezzel egy időben, már nyitva van az új és izgatottan vágok/vágunk bele az új fejezetbe.

Találkozunk otthon! :)

B.Ú.É.K.

És nem mellesleg boldog Karácsonyt is így utólag. Eljött az Újév és ez által az új bejegyzés ideje is.
Jelentjük továbbra is minden rendben van velünk, épp most tértünk vissza a dániai főhadiszállásunkra. :) A Magyarországon töltött karácsonyi időszakban rengeteget ettünk-ittunk és nagyon jól éreztük magunkat Veletek! <3 Ezúton is köszönünk szépen mindenfajta vendéglátást amiben részünk volt és köszönünk mindennemű karácsonyi ajándékot is. Jó volt, hogy idén otthon ünnepelhettünk a családunk és barátaink körében!
Sokan tudjátok már, de szerintem még többen vagytok akik nem: az otthonlét nem ér véget. Mátéval megbeszéltük és úgy döntöttünk a nyáron (ennél pontosabb dátummal nem szolgálhatok) véglegesen hazaköltözünk, vissza a gazdagréti kis kuckónkba.
Én ugyan tavasszal is otthon leszek a szakmai gyakorlat miatt (amit már rettentően várok!!!), de még vissza kell jönnöm Dániába a záróvizsgák miatt. Ezért egyeztünk meg abban, hogy nyárig (ha minden jól alakul) tartjuk az albérletet és utána költözünk és jelentkezünk ki hivatalosan.
Az iskolával kapcsolatban továbbra is minden rendben. Zajlik a vizsgaidőszak én pedig sorba gyártom a beadandókat. Épp ma volt határidős a piaci kommunikáció vizsga és jövőhéten ugrom neki a 48 órás vizsgának. Nagy kihívás lesz, de a próbavizsgán egészen jól szerepeltünk (ott csapatban dolgoztunk, ez most egyéni lesz) így nem aggódom.
Továbbá megkaptam a 4. szemeszterre vonatkozó, záróvizsgával és szakmai gyakorlat beszámolójával kapcsolatos határidőket és elvárásokat, úgyhogy most már ezen is gondolkodhatok.
Így hirtelen ezek az említésre méltó dolgok jutottak eszembe. Vigyázzatok magatokra és hamarosan újra találkozunk!

Jelentem még megvagyunk!

A nyárnak vége, nagyon hamar elillant. Anyuék érkezéséig számoltam vissza a napokat, majd mikor eljött olyan hamar eltelt, mintha meg sem történt volna. Egy hétig voltak velünk és körbejártuk a környéket, hogy ők is megismerjék hol és hogyan élünk mi. Aztán augusztus 16.-án, anyu
születésnapján, elmentünk vacsorázni az étterembe, ahol dolgozom és megleptük anyut egy szülinapi vacsival, továbbá egy, az előző napon elkészített és bevitt sajttortával. A következő napokban sokat sétáltunk a városban, elmentünk az egyetemre, a tengerpartra, a helyi uszodába és sokszor meglátogattuk a csokiboltot, a Frellsen-t. (Karácsonykor viszek haza utánpótlást a Frellsen csokiból!)

Miután anyuék hazamentek nem sokkal később a suli is újra elkezdődött, és újult energiával csaptunk bele az új szemeszterbe. Mivel a szerdák (mint az előző félévben is) szabadok, ezért a lányokkal

(Julie és Maria) egyik ilyen napon ellátogattunk Endelave szigetére. Az iskolában a faliújságon láttuk, hogy egész szeptemberben ingyenes a komp Endelave szigetére, ezért úgy gondoltuk: miért ne? Remek időnk volt és jól esett kicsit kiszakadni a városból.
A sulira visszatérve az aktuális szemeszter legnagyobb eseménye az úgy nevezett Innovation weeks. Ez egy három hetes esemény. Az első héten mi marketing szakosok egy pecha kucha nevezetű prezentációt készítettünk el (20 slide és slide-onként 20 másodperc a vetítési idő) magunkról, a képzésünkről, valamint a fenntarthatóságról, innovációról és egészség promócióról. A második héten választottunk magunknak egy kihívást (13 különböző kihívás közül lehetett választani) amit megpróbálunk megoldani. A mi kihívásunk egy olyan kreatív kültéri eszköz vagy játék kitalálása gyerekek számára (0 és 13 éves kot között), ami aktívabbá teszi őket a tanítási idő alatt. Mindezt úgy kellett kivitelezni, hogy a fenntarthatóságot, innovációt valamint az egészség promóciót folyamatosan szem előtt kellett tartani.A csapatunk 2 marketing, 2 IT, 4 gépész mérnök és 2 global business tanulóból állt. Így 10-en egy puzzle mászófal ötletével álltunk elő a 2. hét végére, amikor is prezentáltuk az ötletünket az iskola, valamint a helyi önkormányzat egy-egy képviselőjének.

A terület, amit használhattunk

Maga a fal egy csúsztatható létrával

Különböző puzzle elemek vázlata

Puzzle elem hátulja, csatlakozása a falra

Aztán beköszöntött az őszi szünet. Ezt kihasználva a lányokkal
ismét útra keltünk és egy napot Legoland-ben töltöttünk. Az idő nem volt kegyes hozzánk, bőrig áztunk, de abszolút megérte. Zuhantunk, pörögtünk, siklottunk, megijedtünk, picit be is pisiltünk, csónakáztunk, mindenféle tengeri lényt láttunk és pingvineket meg persze rengeteg LEGO-t, halásztunk, dobáltunk, nyertünk minion-t, malacot és tehenet, de a legfontosabb, hogy rengeteget nevettünk! És itt még nem is ért véget a nap. Billundból hazaérve kezdődhetett a pizsiparti. A szokásos kellékek, mint a pizza, nasi, mályvacukros forrócsoki, Singstar az összes csajos dallal, persze nem maradhatott el.
Még most is tart az őszi szünet, és éppen azon fáradozom, hogy a 4. szemeszter (2015. február-április) idejére szakmai gyakorlati helyet találjak marketing területen itt Dániában, vagy pedig otthon. Eddig összesen 30 jelentkezést küldtem ki, de ha esetleg ti tudtok valamit, akkor ne habozzatok szólni, bármi érdekel!
Ha az őszi szünetnek vége, akkor pedig folytatódik az Innovation weeks még 3 napig. Per pillanat nem tudom megmondani, hogy az miről fog szólni, előttünk is titok.
Az időpont pedig továbbra sem változott. Decemberi hazaérkezésünkig már csak 57 nap van hátra. Tudom, az olvasóközönségem száma erősen megcsappant (az előző bejegyzésemet 3 hónap alatt 20-an néztétek meg), de pont ennek a kitartó 20 embernek írok, hogy Ti tudjátok, mi a helyzet, és mikor számíthattok ránk.

U.i: köszönöm szépen annak a pár embernek, akik olvasva a bejegyzést születésnapom előtt vették a fáradtságot és írtak nekem! Továbbá azoknak is köszönöm, akik anyuék által küldtek bármiféle meglepetést az elmúlt időszakban. Sokat jelentenek/jelentetek! <3

VAKÁCIÓ!

Régen jelentkeztem, noha nem azért, mert nem akartam, egyszerűen sűrű volt az elmúlt időszak. Most itt a vakáció, így jön a beszámoló.
Először az egyetem miatt, később a munka miatt nem volt nagyon időm írni az eseményekről. Persze ki is szerettem volna várni az eredményeimet, mielőtt a vizsgákról írok.
Először a csoportmunkát igénylő projektünket kellett leadni. Ebbe sok energiát fektettem, tényleg szerettem volna kivenni belőle a részem. Előző félévhez képest annyi változás történt, hogy 6 helyett csupán egy 4 fős csapattal dolgoztunk (utóbb kiderült ez teljesen jó döntés volt). Akadtak azért kisebb-nagyobb nehézségek a folyamat során például, hogy nem tudtunk mindannyian elmenni Hamburgba adatot gyűjteni a primer kutatásunkhoz, továbbá a projekt írás időszaka alatt az egyik tagunk hazautazott, így a Skype segítségével tartottunk meetingeket és dolgoztunk együtt végül. Jó pár meeting, több órás egyéni munka és a Hamburba tett tanulmányi út eredményeképp egy szép, kerek, alapos kutatáson alapuló projektmunkát adtunk be, melyet egy 45 perces, szóbeli, csoportos vizsga keretei között kellett "megvédeni". Kicsit mindannyian izgultunk, bár a tudásunkban biztosak voltunk, az új marketing tanártól nem tudtuk mire számítsunk. Nagyon megizzaszt a kérdéseivel? Ilyen formában gondolta el, így kell kinéznie? Végül ezt az akadályt is ügyesen vettük. Figyeltünk rá, hogy mindenkinek jusson kérdés, amit megválaszolhat, hogy senki se tűnjön kevésbé érintettnek. Hiszen a csoportos vizsga ellenére megeshet, hogy egyéni jegyeket kapunk, ha a tanárok egyértelműen látják, hogy valakinek hiányosak az ismeretei a projekt tartalmával kapcsolatban. A tanáraink (a marketing és a kommunikáció) elégedettek voltak a munkánkkal és a kérdésekre adott válaszainkkal is, 10-est kaptunk (azért nem 12-est, mert ahogy mondani szokták: Mindig van hová fejlődni) és azt a kommentet, hogy a miénk a legjobb kutatás elemzés (amit 80%-ban én késztettem) és egyben a legjobban felépített projekt. Lényegre törő, minden benne van aminek kell, és csak annyira részletes amennyire az szükséges.
Ez után a következő megpróbáltatás, az otthon csak "tipp-mixnek" nevezett, feleletválasztós vizsga volt. Itt egy kisebb csalódás ért, nem értem el olyan jó eredményt, bár hozzáteszem, hogy a 2 előző félév 6 tantárgyából teljesen vegyesen voltak kérdések. Tehát ez az a vizsga, amikor MINDENT kellett tudni és mindenből kellett készülni. Nos, én készültem, de úgy tűnik nem eleget. 02-es osztályzatot kaptam, ami az elégségesnek felel meg. Nehéznek találtam magát a kérdéssort és sokszor számomra nem volt egyértelmű a kérdés vagy a válaszlehetőségek. Nem magyarázom a bizonyítványom, nyilván ha többet készültem volna, akkor jobban elsajátítva a tananyagot világos lett volna a helyes válasz. De nem így történt. Nem lehet mindig mindenből jó jegyet kapni.
A harmadik és számomra a legkevésbé stresszes vizsga a 24 órás vizsga volt. Egy hétfő reggel 8 órakor megkaptuk a témát, volt 24 óránk előkészülni, kutatni, írni. Másnap reggel 8-ra be kellett menni az egyetemre, kaptunk speciálisabb, szűkebb témakört érintő kérdéseket és 4 órát, hogy az elkezdett irományt véglegesítsük. Ennek eredményére kellett a legtöbbet várni, de megérte. 10-est kaptam, ami nagyon sokat jelent, hiszen ez egy olyan "dolgozat" (7 oldalas miniprojekt), amit teljesen egyedül készítettem. Ez a vizsga arról szólt, hogy hogyan tudjuk, vagy nem tudjuk a gyakorlatban alkalmazni a tudásunkat. És még ha nem is vagyok tisztában minden egyes ábrával és tanulmánnyal, amit a 2 félév alatt mutattak nekünk, a legfontosabbakat igenis jól tudom alkalmazni. Hozzáteszem az osztályunkból 4-en értünk el 10-est vagy annál jobb jegyet, így még inkább büszke vagyok az eredményemre.
Az utolsó vizsga a választott tárgyból (nekem online marketingből) volt. Itt is egy hasonló marketingprojektet, marketing tervet kellett készíteni. Habár egy igen speciális, kis szegmensű piacon kellett mozognunk és gondolkodnunk, képesek voltunk kisebb kutatás elvégzésére, amely alátámasztotta későbbi javaslatainkat. Ezeket a javaslatokat kellett először egy egy oldalas dokumentum formájában beadni, majd később egy prezentáció keretei között bemutatni, hogyan és miért jutottunk arra a végeredményre, hogy ezeket ajánljuk az adott cégnek. Meggyőzőek lehettek a javaslataink és a prezentációnk is, hiszen a legjobb jegyet, 12-est kaptunk. Mindannyian nagyon büszkék voltunk magunkra és örültünk neki, hogy ennyire jó eredménnyel zártuk a vizsgaidőszakot a 2. szemeszterrel és kezdtük meg a nyári szünetet.
Noha ez a nyári szünet nekem jobbára a munkáról szól, azért sokat számít, hogy délelőttönként nem az iskolában gubbasztok, hanem itthon pihenek, főzőcskézek vagy teszem, amihez épp kedvem van.
Mátéval nem tervezünk effektíve nyaralni menni, kisebb kiruccanások a környező településekre, strandokra

egyedül azok, amik tervezettek. (Például ma is Aarhusba látogattunk el. A cél az volt, hogy megnézzük az Aros nevezetű múzeumot a szivárványos körfolyosójával, ám ez hétfőnként zárva van. Ehelyett csak sétáltunk egy jót és egy kicsit jobban megismertük a várost.) Majd arra a hétre, mikor anyuék meglátogatnak bennünket (másfél hónap múlva) találunk ki izgisebb programokat, kirándulásokat, mivelhogy akkor leszek huzamosabb ideig szabad a munkából.
Továbbá informálom kedves olvasóközönségemet, aki esetleg nem látta a bejegyzést a Facebookon: DECEMBER 14-ÉN ÉRKEZEM/ZÜNK HAZA!! Jegyek lefoglalva. Ettől a dátumtól kezdve majd' egy hónapot töltünk otthon, szóval lehet tervezgetni a találkozókat kedves ismerősök! :)
Egyelőre ennyi, ígérem a következő bejegyzésre nem kell majd ennyit várni! Vigyázzatok magatokra, legyen szép napotok!

Tavasz!

El sem hiszem, de megérkezett. Bizony, ide Horsens-be is. A nap ki szokott sütni, van hogy egész nap süt, és a hőmérséklet 10 fok fölé is felkúszik olykor-olykor. A parkban virágok nőnek, az ebédet a fősulin a kinti asztaloknál ülve esszük meg és már a téli kabát is csak lógatja ujjait a fogason unalmában.
Egy szó mint száz: boldogság, igaz? Hogy őszinte legyek annyira nem. Rajtam egy kicsit kitört talán a tavaszi fáradtság vagy a fene tudja mi a kórság neve, de annyira nincs jó kedvem, mint amennyire lehetne.
Ennek pedig nagyon egyszerű oka van. Itt a tavasz, az idő, amikor ki lehet végre mozdulni, nem kell a lakásban ücsörögni, mondván hogy kint zord az idő. De Ti nem vagytok itt, hogy elmenjünk egyet sétálni, és Én sem lehetek ott. Hiányoztok és az otthoni egyszerű lét is. Az, hogy ha gondolok egyet és fagyizni támad kedvem, akkor elmegyek valakivel fagyizni. Vagy kávézni. Vagy egy cukrászdába. Vagy akármi. Itt ez sajnos nem így működik. Az effajta móka drága, amire még így, hogy dolgozom sem futja. Sétálni persze elmehetünk Mátéval a parkba vagy a tengerpartra, de a kinti szabadidős tevékenységeink listája nagyjából ennyi. Ami valljuk be, egy idő után kevés.
No de ne essetek kétségbe, túl fogom élni ezt is, csak kicsit most így ez egy nehezebb időszak.
A tavasz itt léte és ez a kissé komor hangulat az, ami eszembe juttatta, hogy közeledik a szülinapom (Éljen május elseje!) és ezzel kapcsolatban lenne hozzátok egy kérésem.
Ha van rá módotok akkor írjatok nekem egy levelet. Hagyományos, kézzel írott, postán feladott levelet. Egy
kedves köszöntés, meséljetek róla, hogy mi történt veletek, amióta utoljára beszéltünk, vagy jöhet bármi, ami velünk kapcsolatos, még akár képzeletbeli ajándékokat is adhattok. Ez amolyan lélekerősítő volna a számomra és a kézzel-írott-postán-feladott rész azért volna jó, mert ez esetben kapnék valami kézzel foghatót otthonról. Ez csökkentené a honvágyat és a hiány érzetet, plusz kapnék valami ajándékot szülinapomra. :) Hiszen nyilván nem várom el tőletek, hogy ajándékot vegyetek nekem és küldjétek el. De úgy érzem egy levél még akár jobb és több is lehet, mint valami jelképes, amit csak azért veszünk, hogy adjunk valamit. Költségcsökkentés lehet még az is, ha többen összedobjátok az üzeneteiteket és egy levélként adjátok fel. És itt meg kell, hogy említsem, hogy Te, akivel nem beszélünk minden nap, vagy csak nagyon ritkán, de valamilyen formában itt vagy és olvasol még most is, Te is érezd magadénak a kérést! Nagyon is örülnék, ha Te is részese lennél ennek az egésznek.
Ha esetleg nem tudnátok a címemet, akkor kérdezzétek meg tőlem, de ha meglepetésnek szánnátok a levelet, akkor anyukám is tudja hol lakom a nagyvilágban!
Ennyit mára. Ez most nem egy passzív, leíró, hanem sokkal inkább egy aktivitásra ösztönző, szívességet kérő bejegyzés lett. Bízom bennetek, várom leveleitek!

Hello-hello.

Tudom, már rég nem jelentkeztünk, de ez idáig a hazalátogatásomon kívül nem sok érdekes történt. Ami azonban esemény volt, most összefoglalva megosztom veletek.
Volt egy nagyon hosszú téli szünetünk, amikor is én elkezdtem dolgozni a bárban, mint ahogy azt előző posztomban is olvashattátok. Sajnos vagy hál istennek ez a munka nem vált be (5 napot dolgoztam december 25, 26, 28, január 1, 5, de a fizetés még mindig sehol és még csak nem is keresnek, hogy: na akkor most tudnál-e jönni? Azóta síri csend. De félreértés ne essék a bár működik, üzemel, nyitva tart minden hétvégén, és érdekes módon ki van takarítva... no comment.)
Lenyeltem a békát, jobban érdekelt, hogy hazalátogatok. 2 hét, ami hosszúnak tűnhet, de valójában igen csak rövid volt. Lett volna még pár hely, ahová ellátogattam volna szívesen, de egyszerűen nem tudtam belezsúfolni a menetrendbe. Bocsi még egyszer ezúton is, akik kimaradtak januárban. Legközelebb! ;)
Összességében szuper jó volt újra látni Titeket, még akkor is, ha egy kicsikét megbetegedtem ez idő alatt.
Aztán visszatértem és elkezdődött a 2. félév. Tele van workshopokkal. Nem nagyon kedveljük őket. Egy egész nap, vagy csak a délelőtt arról szól, hogy beosztanak minket csoportokba (Keresztül kasul az osztályok között, mert hát nemzetközi képzés, ismerj meg mindenkit. De hát együtt kell dolgozni. Akkor miért nem lehetek azzal, akivel tudom, hogy hatékonyan tudok együtt haladni?), meghallgatunk 2-3 prezentációt a tanárainktól, majd kapunk egy feladatot és a megoldást be kell adni. Hogy ez miért nem hasznos? Azért mert itt a vége. Feltöltjük, de visszajelzést sohasem kapunk. Értem én, hogy kell a gyakorlat, de honnan tudjam, hogy jól csináltam, vagy legközelebb változtatnom kell-e, ha nem kapok értékelést?
Ebben a félévben, ami újdonság, hogy fel kellett venni egy ú.n. elective course-t (választott tantárgyat). Ez nekem az online marketing lett, mivel a többinek nem láttam értelmét (Dán kultúra, persze dán nyelven oktatva; idegen nyelvek, amihez Arhusba kellett volna utazni, mert csak ott vannak nyelvi tanárok; statisztika, amihez nem fűznék hozzá sok mindent és volt még valami ötlet ügynök [nem vicc. ideAgent], amiről fogalmam sincs mi lehet.) Természetesen mivel 4 osztályból látogatjuk ezt a kurzust itt nem működnek a projektes csapatok, új csapatok kellettek. Kritériumok: 4-5 fős csapat, maximum 2 ember ugyanabból a nemzetiségből, minimum egy dán, vagy dánul értő tag. Ez gyorsan megoldódott, mert Zsófi, aki a dán osztályban van és dánul tanulja a marketinget (durva szerintem!), megkeresett engem és Michelle-t rögtön az óra után és megkért, hogy legyünk vele és még két dán osztálytársával egy csoportban. Szuper jó!
Ez a félév a kutatásról fog szólni. Kvalitatív, kvantitatív, elsődleges információk, fókusz csoport, mély interjú stb. Ennek fényében lehetőséget kap kb. 30-40 diák részt venni egy Ferie for alle nevezetű vásáron
(akárcsak nálunk az utazás kiállítás), mint kutató csoport. Ez a vásár Herning-ben lesz péntek délután és szombat egész nap. A vásárt rendező cég fizeti az utazás költségeit, az ellátást és még fizetést is ad. A csapatba kerüléshez kell írni egy motivációs levelet, amiben megindokoljuk, miért is szeretnénk ebben az élményben részt venni. Én ezt megtettem, jelentkeztem és BEKERÜLTEM A CSAPATBA. Szóval most hétvégén kicsit "világot látok", kiruccanok és dolgozok. Nagyon várom már! :)

A masina, amit telepakolok

És ha már szóba került a munka ismét, kérdezhetitek: mi van a bárral? Hála az égnek nem kell vele foglalkoznom, ugyanis Michelle barátnőmnek köszönhetően (még ha nem is olvassa, vagy ha nem is érti, akkor is köszönöm szépen megint! :) <3 Love you girl!) kaptam állást a Sgoyi sushi bárban. Mosogató,
takarítónő és áru feltöltő vagyok, ha hivatalosan szeretnénk megfogalmazni a titulusomat. Ez abban nyilvánul meg, hogy mikor beérek (4 óra körül) kitakarítom az éttermet, utána segítek a fiúknak a futószalagos gép töltésében, és később mosogatok illetve újra töltök felváltva. Nagyon szeretek ott lenni, immár 3 hete. Havi 15 napot kell dolgoznom, a beosztásomba van beleszólásom, havi 2 hétvégét kell vállaljak, és a nyitva tartási idő nem ütközik a sulival. Mindig délután 4-től zárásig kell ott lennem (az 9-10 óra között van valahol forgalomtól függően).
Mikor megérkezem együtt eszünk a szakácsokkal (ez konkrétan a közös tálból cseresznyézés, ugyanis mindenkinek van egy saját rizses tálja, de a feltét középen van. Én a villácskámmal, ők a pálcikájukkal szemezgetnek, de már gyakorlom a pálcával evést!), majd a műszak közben is bármikor ehetek. Műszak végén, ami megmarad kidobásra kerül. Így ha van bármi, ami számomra szimpatikus azt is elhozhatom. Így nem csak a fizetés az, amit nyújtanak, de az étkezésünket is kiegészíthetjük néha egy kis ázsiaival.

A lazac, amit a srácok maguk filéznek.
Lenyűgöző látvány a folyamat maga.

Vacsora itthon

Nem hozok el kilónyi mennyiségeket, csak 1-1 adagot, de ezzel is ki tudjuk váltani a vacsorát például. Szeretem bennük, hogy habár ázsiaiak, és róluk az az általános elképzelés, hogy szigorúak, főként a munkával kapcsolatban, mégis nagyon felszabadult a légkör. Soha egy hangos szót nem hallottam tőlük se egymás között, se irányomba.

Projekt hét, vizsga, Karácsony, stb.

Annak ellenére, hogy már egy héttel korábban elkezdtünk dolgozni, mint a többiek, és egy köztes hétvégén is bent voltunk a suliban, utolsó napra így is nagyon sok minden maradt. November 29. péntek, déli 12 óra volt a határidő. Utolsó találkozónk előtte való nap, csütörtökön, reggel 8 órakor kezdődött, és a leadási határidő előtt 2 órával fejeződött be (segítek a fejszámolásban: HUSZONHAT órás volt). Keményen dolgoztunk végig és meglepetésünkre nem voltak konfliktusok.

FLEXA, a cég, amivel dolgoztunk kis csapatunkkal

Összegezve a saját véleményünk: jók voltak az ötleteink, csak rosszul osztottuk be az időt és nem tudtuk őket rendesen kifejteni. De a legjobb része mégis csak a hangulat volt, amik a találkozók során körbevett minket. Sokat mókáztunk, mindig volt nasi, kávé vagy tea felelős (ami más csoportokra nem volt egyáltalán jellemző).
A tanárok véleménye és osztályzataink: jók! Szuper jók, főleg ahhoz képest, amire én számítottam. Mint ahogy korábban említettem a dán osztályzatok különböznek az otthonitól. Íme egy táblázat róla:

Szóval a jegyeink. Marketing 10, üzleti jog 10-12, kommunikáció 7-10, organization (Erre nincs igazán jó magyar szó. Szervezet, egyesület, ilyesmi) 4-7 és közgazdaságtanból még nem kaptunk jegyet. A visszajelzések alapján organization-ből azért kaptunk rosszabb jegyet, mert nem írtunk eleget. 

A szóbeli vizsgán pedig (mert hogy az is volt) mindegyikünk jól szerepelt, nekem személy szerint azt mondta a marketing tanár, hogy nagyon ügyes vagyok, teljesen jól megértettem az elméletet és ügyesen tudom alkalmazni a gyakorlatban is, jó példákat hoztam fel a felelet során.
Ezután átadtam magam a Karácsonynak. Monikával és Michelle-el elmentem egyik nap karácsonyi ajándékokat vásárolni, aztán Mátéval együtt megterveztük a menüt (sült kacsacomb, pirított krumpli, csalamádé, és dán almagombóc), elkészítettük, és közben a skype segítségével találkoztunk anyákkal, apákkal, testvérekkel és nagyszülőkkel. 25-én vendégségbe mentünk Kamihoz, aki egyedül maradt a lakásban erre az időre. Készített malacsültet, kolbászkát és bolgár batistát. (Ez egy ilyen juhtúrós rétestésztás reggeli náluk.)

A karácsonyi szünetben pedig dolgozni is elkezdtem. Egy bárban takarítok, ami elsőre sem tűnik egy leányálomnak, és hát másodszorra sem az. A mosdók még hagyján, őszintén mondom, az a leggyorsabban elvégezhető rész. Rosszabb a boxok és a bárpult mögötti rész, ahol tapad a padló és a padlóhoz mindenféle kosz, a szívószálak, sörös- és üdítős kupakok beragadnak mindenhová, és akkor még csak most érkezünk el a kezeletlen fa padlóhoz. Hogyan tisztítjuk? Kérem szépen szappanos vízzel négyzetméterről-négyzetméterre felkeféljük minden áldott nap. (Csak zárójelben megjegyzem a bár 2 szintes...) Szóval reggel 7-fél 8 körül találkozunk, elvégezzük a piszkos munkát, hazajövök, tusolok és fekszem is le szundítani egyet utána. De ne értsétek félre, örülök, hogy van munkám! Tudtam, hogy nem lesz könnyű, szóval nem panaszkodom, csak leírom, hogy milyen is. A legmókásabb része pedig az a dolognak, hogy rögtön a legelső reggelemen, mikor odaértem a helyhez, egy ijedt szempár kukkolt kifele rám bentről a bárból. Szegény lányt bezárták, ő pedig teljes sokkban, elfolyt sminkben, rémülten várt valakire, aki kimenti onnan.

Most pedig a szilveszterre készülök. Michelle és a barátja, Henrik, áthívtak magukhoz egy kis italozásra, azután pedig lehet, hogy elnézünk a városba. Azért csak lehet, mert január elsején dolgoznom kell. Ha lehet délutánra menni takarítani, akkor lesz városban bulizás, ha nem akkor sajnos pihenni kell.
Mindezeken felül pedig készülök a hazalátogatásomra. Bizony. Még Karácsony előtt vettem repülőjegyet, mert olcsó volt januárra, szóval 2 hétre hazalátogatok január 10-től kezdve. (Aki szeretne velem találkozni, és még nem beszéltünk meg időpontot, akkor legyen szíves írjon üzenetet és kitalálunk valamit! Hétvégék kilőve, az családos időszak.)
Szóval, akivel nem kommunikáltam (direktbe senkinek sem írta emiatt, félreértés ne essék), annak kellemes ünnepeket utólag is, és mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Találkozunk jövőre! <3