Suli: A legnagyobb hír, hogy már csak én járok be, Máté nem. Megbeszéltük, hogy nagyon nehéz, rettentő magasak az elvárások, és ha bármelyikünk úgy érzi, hogy nem megy, akkor a másik ezt elfogadja.(Non-stop meg van nyitva valamilyen szótár, de úgy képzeljétek el, hogy az az osztálytársunk, akinek az anyanyelve az angol, ő is folyamatosan szinonima-, vagy értelmező szótárazik. Arról nem is beszélve, hogy egy másik lány folyamatos fejfájásra és kialvatlanságra panaszkodik, mert annyi mindent kell olvasnunk és előkészülnünk az egyes órákra.) A helyzet az, hogy nekem is nehéz és küzdelmes megértenem a tananyagot és elsajátítanom a tudást, de mi mást tudnék csinálni? Máté viszont (nem minden nap, de) tud dolgozni, így Ő a kenyér kereső a kis családunkban.
Most éppen az utolsó HIVATALOS tanítási nap keretein belül vagyok az iskolában, ez a szemeszter során a legutolsó. (És ma kaptunk könyvtár használati eligazítást. Miért pont most? Nem ezzel kellett volna kezdeni? NEVERMIND!)
Mint ahogy már korábbi poszt(ok)ban említettem, az első félévben nincsenek olyan vizsgáink, mint az otthoni felsőoktatásban. Itt egy Projekt A nevezetű (nem tudok más szót használni) projekten kell dolgoznunk. Ebben a félévben a Flexa4dreams nevezetű dán gyermekbútor gyártó és forgalmazó cégről kell írni egy 20 oldalas jelentést (meg van határozva, hogy az egyes tantárgyaknak hány standard oldalból kell állniuk). Jövő hét péntek a leadási határidő, szóval nyakig ülünk a csoportunkkal a munkában. Például ezen a héten is 2 napon kellett volna csak iskolába jönni, ehelyett 7-szer fogunk. (Igen, hétvégén is!) Szépen haladunk, de nem szeretnénk kifutni az időből, inkább az a koncepciónk, hogy fejezzük be előbb, ha lehet. Közben persze folyamatosan foglalunk le konzultációs időpontokat a tanárainkkal, hogy egyeztessük, jó úton haladunk-e, reálisak-e az elképzeléseink, stb.
Továbbá volt a múlthéten egy közgáz beadandó krumplikról, amire a félévi jegyünket kapjuk. Dianával és Michelle-el együtt oldottuk meg a feladatokat és a lehető legjobb jegyet, 12-est kaptunk rá! Juppííííí!
Szabadidő: Máté játszik a PS-en, én pihenek vagy tanulok vagy főzök. De most nem erről szeretnék beszélni, hanem arról a meglepetésről, amit Máténak szerveztem.Szóval egyik napon Lilla (Máté nővére) írt nekem, hogy szeretné meglepni Erikát (Máté és Lilla anyukája) születésnapjára, és ellátogatnának hozzánk, mit szólok hozzá. Természetesen jó ötletnek találtam, és hamar találtunk is egy olyan időpontot, amikorra a repülőjegy NEVETSÉGESEN alacsony volt. Pár perccel később a repülőjegyek és a szállás is le volt foglalva. Aztán elkezdtük taglalni, hogy Erika előtt nem tarthatjuk sokáig titokban, hiszen azért a repülőre nem mindegy, hogy mit visz fel az ember, aszerint kell pakolni és azért a repülésre (főként, ha ez az első alkalom az ember életében) lelkiekben is fel kell készülni. Majd megkérdeztem: legyen ez meglepetés Máténak? És abban egyeztünk meg, hogy legyen. Ez merőben megnehezítette ugyan a reptér-Horsens-reptér fuvar megszervezését, de ezt is megoldottuk. Próbáltam a lakótársunktól és más ismerősöktől is segítséget kérni az "ide-fuvarban", végül a legjobb megoldásnak mégis csak a buszozás tűnt. Aztán a visszafele útra, mivel nem volt átszállás mentes buszos megoldás, tudtam egy fuvart intézni. (Úgy képzeljétek el, hogy szombat este 7-8 fele írtam egy másik osztályba járó marketing hallgatónak, akivel a leges-legelső napon beszéltem, és azóta sem, hogy másnap reggel el tudna-e jönni Horsens-be és elvinni a rokonokat a reptérre. Minden további nélkül beleegyezett! Ezúton is hála és köszönet neki.)
De most egy kicsit a kirándulásról. Összességében sajnos nem volt sok időnk. Pénteken este érkeztek meg Lilláék, kimentem eléjük a buszpályaudvarra és hazamentem velük, meglepve ezzel Mátét, aki SEMMIT sem sejtett az egészről. Első reakció: Hát ti meg hogyan kerültetek ide? :OMegvacsoráztunk, átvettük az otthonról érkező szeretet csomagot és beszélgettünk. Viszonylag hamar elbúcsúztunk egymástól, hiszen szombaton hosszú sétát terveztünk.
Délután megcéloztuk a partot. Jó nagy séta volt, közben sokat fényképeztünk, gyűjtöttünk rengeteg kagylót és láttunk óriás, teljes szivárványt a kikötő felett.
Hazafele kicsit vásárolgattunk a helyi Tescoban (Bilka), majd hazamentünk és elkészítettük a vacsorát. Vacsora után, aki ahol talált helyet eldőlt. Ejtőztünk kicsit, hiszen a nap hosszú, a pocakunk pedig tele volt. (Itt én elkezdtem intézkedni a visszafele fuvart.)
Másnap délelőtt a hotel előtt vártuk Ditte-t és elbúcsúztunk egymástól, mikor megérkezett. És a kirándulásnak vége is lett.
És mostanra megéltük az első mínuszokat is. Egy csodaszép reggelen battyogtam a konyhába, hogy kávét készítsek, mikor láttam, hogy odakint minden fehér. Na azért hó nem esett, de minden tiszta dér volt. Annak ellenére, hogy ez azt jelentette NAGYON hideg van odakint, mégis valami meleg és jó érzés fogott el. Valami Karácsony feeling? Gondolom igen. A lényeg, hogy gyönyörű volt.Hivatalos ügyek, munka: Mint ahogy már korábban említettem, Máté dolgozgat. Az én sárga kártyám megérkezett, az övére még várunk. Én a kártya által már tudtam igényelni online ügyintézéshez való felhasználói fiókot (ezzel lehet online bankolni, adóügyeket intézni és még sok más irodát el lehet érni ugyan azzal a felhasználó kóddal) és jelentkezhettem ingyenes dán nyelvtanfolyamra. (Juhéjj, de izgis!)
Továbbá voltam is egy állásinterjún, ahol egy bajor sörözőbe (november 29-én nyitnak, ha minden jól megy) keresnek takarító személyzetet. A szituáció a következő: csináltak nekünk egy Facebook csoportot, ahol 8-an vagyunk "takarítónők". A főnök azt mondta intézzük el egymás közt ki, mikor jön, őt csak az érdekli, hogy a hely mindig tiszta legyen. Viszont a kocsma csupán heti háromszor van nyitva, tehát ez tényleg csak nagyon alkalmi munka, továbbra is keresek más lehetőségeket, DE végre VALAMI! (A semminél a heti 50 korona is több!)
Szóval egyelőre ennyit rólunk, amint vége az egész első szemeszternek, jelentkezem újra.
