Hello-hello.

Tudom, már rég nem jelentkeztünk, de ez idáig a hazalátogatásomon kívül nem sok érdekes történt. Ami azonban esemény volt, most összefoglalva megosztom veletek.
Volt egy nagyon hosszú téli szünetünk, amikor is én elkezdtem dolgozni a bárban, mint ahogy azt előző posztomban is olvashattátok. Sajnos vagy hál istennek ez a munka nem vált be (5 napot dolgoztam december 25, 26, 28, január 1, 5, de a fizetés még mindig sehol és még csak nem is keresnek, hogy: na akkor most tudnál-e jönni? Azóta síri csend. De félreértés ne essék a bár működik, üzemel, nyitva tart minden hétvégén, és érdekes módon ki van takarítva... no comment.)
Lenyeltem a békát, jobban érdekelt, hogy hazalátogatok. 2 hét, ami hosszúnak tűnhet, de valójában igen csak rövid volt. Lett volna még pár hely, ahová ellátogattam volna szívesen, de egyszerűen nem tudtam belezsúfolni a menetrendbe. Bocsi még egyszer ezúton is, akik kimaradtak januárban. Legközelebb! ;)
Összességében szuper jó volt újra látni Titeket, még akkor is, ha egy kicsikét megbetegedtem ez idő alatt.
Aztán visszatértem és elkezdődött a 2. félév. Tele van workshopokkal. Nem nagyon kedveljük őket. Egy egész nap, vagy csak a délelőtt arról szól, hogy beosztanak minket csoportokba (Keresztül kasul az osztályok között, mert hát nemzetközi képzés, ismerj meg mindenkit. De hát együtt kell dolgozni. Akkor miért nem lehetek azzal, akivel tudom, hogy hatékonyan tudok együtt haladni?), meghallgatunk 2-3 prezentációt a tanárainktól, majd kapunk egy feladatot és a megoldást be kell adni. Hogy ez miért nem hasznos? Azért mert itt a vége. Feltöltjük, de visszajelzést sohasem kapunk. Értem én, hogy kell a gyakorlat, de honnan tudjam, hogy jól csináltam, vagy legközelebb változtatnom kell-e, ha nem kapok értékelést?
Ebben a félévben, ami újdonság, hogy fel kellett venni egy ú.n. elective course-t (választott tantárgyat). Ez nekem az online marketing lett, mivel a többinek nem láttam értelmét (Dán kultúra, persze dán nyelven oktatva; idegen nyelvek, amihez Arhusba kellett volna utazni, mert csak ott vannak nyelvi tanárok; statisztika, amihez nem fűznék hozzá sok mindent és volt még valami ötlet ügynök [nem vicc. ideAgent], amiről fogalmam sincs mi lehet.) Természetesen mivel 4 osztályból látogatjuk ezt a kurzust itt nem működnek a projektes csapatok, új csapatok kellettek. Kritériumok: 4-5 fős csapat, maximum 2 ember ugyanabból a nemzetiségből, minimum egy dán, vagy dánul értő tag. Ez gyorsan megoldódott, mert Zsófi, aki a dán osztályban van és dánul tanulja a marketinget (durva szerintem!), megkeresett engem és Michelle-t rögtön az óra után és megkért, hogy legyünk vele és még két dán osztálytársával egy csoportban. Szuper jó!
Ez a félév a kutatásról fog szólni. Kvalitatív, kvantitatív, elsődleges információk, fókusz csoport, mély interjú stb. Ennek fényében lehetőséget kap kb. 30-40 diák részt venni egy Ferie for alle nevezetű vásáron
(akárcsak nálunk az utazás kiállítás), mint kutató csoport. Ez a vásár Herning-ben lesz péntek délután és szombat egész nap. A vásárt rendező cég fizeti az utazás költségeit, az ellátást és még fizetést is ad. A csapatba kerüléshez kell írni egy motivációs levelet, amiben megindokoljuk, miért is szeretnénk ebben az élményben részt venni. Én ezt megtettem, jelentkeztem és BEKERÜLTEM A CSAPATBA. Szóval most hétvégén kicsit "világot látok", kiruccanok és dolgozok. Nagyon várom már! :)

A masina, amit telepakolok

És ha már szóba került a munka ismét, kérdezhetitek: mi van a bárral? Hála az égnek nem kell vele foglalkoznom, ugyanis Michelle barátnőmnek köszönhetően (még ha nem is olvassa, vagy ha nem is érti, akkor is köszönöm szépen megint! :) <3 Love you girl!) kaptam állást a Sgoyi sushi bárban. Mosogató,
takarítónő és áru feltöltő vagyok, ha hivatalosan szeretnénk megfogalmazni a titulusomat. Ez abban nyilvánul meg, hogy mikor beérek (4 óra körül) kitakarítom az éttermet, utána segítek a fiúknak a futószalagos gép töltésében, és később mosogatok illetve újra töltök felváltva. Nagyon szeretek ott lenni, immár 3 hete. Havi 15 napot kell dolgoznom, a beosztásomba van beleszólásom, havi 2 hétvégét kell vállaljak, és a nyitva tartási idő nem ütközik a sulival. Mindig délután 4-től zárásig kell ott lennem (az 9-10 óra között van valahol forgalomtól függően).
Mikor megérkezem együtt eszünk a szakácsokkal (ez konkrétan a közös tálból cseresznyézés, ugyanis mindenkinek van egy saját rizses tálja, de a feltét középen van. Én a villácskámmal, ők a pálcikájukkal szemezgetnek, de már gyakorlom a pálcával evést!), majd a műszak közben is bármikor ehetek. Műszak végén, ami megmarad kidobásra kerül. Így ha van bármi, ami számomra szimpatikus azt is elhozhatom. Így nem csak a fizetés az, amit nyújtanak, de az étkezésünket is kiegészíthetjük néha egy kis ázsiaival.

A lazac, amit a srácok maguk filéznek.
Lenyűgöző látvány a folyamat maga.

Vacsora itthon

Nem hozok el kilónyi mennyiségeket, csak 1-1 adagot, de ezzel is ki tudjuk váltani a vacsorát például. Szeretem bennük, hogy habár ázsiaiak, és róluk az az általános elképzelés, hogy szigorúak, főként a munkával kapcsolatban, mégis nagyon felszabadult a légkör. Soha egy hangos szót nem hallottam tőlük se egymás között, se irányomba.