El sem hiszem, de megérkezett. Bizony, ide Horsens-be is. A nap ki szokott sütni, van hogy egész nap süt, és a hőmérséklet 10 fok fölé is felkúszik olykor-olykor. A parkban virágok nőnek, az ebédet a fősulin a kinti asztaloknál ülve esszük meg és már a téli kabát is csak lógatja ujjait a fogason unalmában.Egy szó mint száz: boldogság, igaz? Hogy őszinte legyek annyira nem. Rajtam egy kicsit kitört talán a tavaszi fáradtság vagy a fene tudja mi a kórság neve, de annyira nincs jó kedvem, mint amennyire lehetne.
Ennek pedig nagyon egyszerű oka van. Itt a tavasz, az idő, amikor ki lehet végre mozdulni, nem kell a lakásban ücsörögni, mondván hogy kint zord az idő. De Ti nem vagytok itt, hogy elmenjünk egyet sétálni, és Én sem lehetek ott. Hiányoztok és az otthoni egyszerű lét is. Az, hogy ha gondolok egyet és fagyizni támad kedvem, akkor elmegyek valakivel fagyizni. Vagy kávézni. Vagy egy cukrászdába. Vagy akármi. Itt ez sajnos nem így működik. Az effajta móka drága, amire még így, hogy dolgozom sem futja. Sétálni persze elmehetünk Mátéval a parkba vagy a tengerpartra, de a kinti szabadidős tevékenységeink listája nagyjából ennyi. Ami valljuk be, egy idő után kevés.
No de ne essetek kétségbe, túl fogom élni ezt is, csak kicsit most így ez egy nehezebb időszak.
A tavasz itt léte és ez a kissé komor hangulat az, ami eszembe juttatta, hogy közeledik a szülinapom (Éljen május elseje!) és ezzel kapcsolatban lenne hozzátok egy kérésem.
Ha van rá módotok akkor írjatok nekem egy levelet. Hagyományos, kézzel írott, postán feladott levelet. Egy
kedves köszöntés, meséljetek róla, hogy mi történt veletek, amióta utoljára beszéltünk, vagy jöhet bármi, ami velünk kapcsolatos, még akár képzeletbeli ajándékokat is adhattok. Ez amolyan lélekerősítő volna a számomra és a kézzel-írott-postán-feladott rész azért volna jó, mert ez esetben kapnék valami kézzel foghatót otthonról. Ez csökkentené a honvágyat és a hiány érzetet, plusz kapnék valami ajándékot szülinapomra. :) Hiszen nyilván nem várom el tőletek, hogy ajándékot vegyetek nekem és küldjétek el. De úgy érzem egy levél még akár jobb és több is lehet, mint valami jelképes, amit csak azért veszünk, hogy adjunk valamit. Költségcsökkentés lehet még az is, ha többen összedobjátok az üzeneteiteket és egy levélként adjátok fel. És itt meg kell, hogy említsem, hogy Te, akivel nem beszélünk minden nap, vagy csak nagyon ritkán, de valamilyen formában itt vagy és olvasol még most is, Te is érezd magadénak a kérést! Nagyon is örülnék, ha Te is részese lennél ennek az egésznek.Ha esetleg nem tudnátok a címemet, akkor kérdezzétek meg tőlem, de ha meglepetésnek szánnátok a levelet, akkor anyukám is tudja hol lakom a nagyvilágban!
Ennyit mára. Ez most nem egy passzív, leíró, hanem sokkal inkább egy aktivitásra ösztönző, szívességet kérő bejegyzés lett. Bízom bennetek, várom leveleitek!
