Duplán pirosbetűs-vasárnap

Megérkezett a várva-várt csomag. Jöttek a meleg holmik, nassolni-valók, a kedvenc teámból egy dobozzal, fontos fénymásolatok, amik a holnapi regisztrációhoz szükségesek, két tubus MAJONÉZ (El sem tudnátok képzelni, hogy itt mennyire szörnyű a majonéz. Valami ecetes borzalom és még ráadásul irtó drága is.), esernyő és gumicsizma. De íme néhány kép, hogy ne legyen unalmas a bejegyzés:

Máté névnapi ajándéka anyuéktól (Nem, sosem nő fel. Egyikünk se! :D)

Édesség mámor. A nápolyiból 3 olyan csomag van :) Nagy szükség volt a Milka csokikra, itt ugyanis csak Ritter sportot és dán tej- és étcsokoládét kapni. Mondanom sem kell, hogy ezek árai hol kezdődnek...

Továbbra is az ételes vonalon maradva: a majonézből egyből készítettünk egy kis tartár mártást, és csirke-falatokkal, pirított krumplival egy hatalmas adagot faltunk belőle vasárnap ebédre.

Itt látható a doboz, ami bőven elfért abban a dobozban, amiben végső soron a holmik utaztak :D (Ikeában kapható, nem tudom a méreteit, de JÓ NAGY!)

A kedvenc tea. Aki nem teás, vagy nincs kedvenc íze, az nem is igazán értheti mi ez a hatalmas fanatizmus. Itt csak Pickwick van, az is korlátozott ízben, és kimérős teafű. Esélyem sem volt a kedvenc Zen Chai-om beszerzésére. Talán ennek örültem a leginkább a nagy csomagban.

Oké, azért a meleg cuccok is jól jönnek, kár lenne tagadni. Hűvösödik itt is az idő, és egyre csapadékosabb. Ezért is szuper, hogy megjöttek az esernyők, és a 100%-ig vízálló gumicsizmám!! 

Persze az sem utolsó dolog, hogy hordhatok végre mindenféle fityegő, csilingelő, színes kiegészítőt. <3

Ez az illóolaj sokak számára furának tűnhet, miért is olyan jelentős. Igen, persze: szeretem a levendula illatot. De itt nem csak erről van szó. Egy blogon olvastam, hogy az illatok is segíthetnek sok esetben abban, hogy sokkal inkább otthon érezd magad abban a lakásban, amibe épp költöztél. Kitettem pár képet, készítettem kagylós dekort, de még mindig idegen a hely. Remélem a levendula illat segít abban, hogy kellemesebben érezzem magam a kuckónkban. Már tegnap tettem tálba vizet és adtam hozzá pár cseppet az aromából. Nem "repültem haza", de határozottan jobb.

Végül, egy utolsó kép, amihez nem fűznék hozzá semmit. Köszönjük Anyu-Zoli-Nóri a csomagot <3

Workshop

Először az előtte való napok eseményei:
Írtunk dolgozatot kommunikációból, és most kijavítva visszakaptuk őket. Kettőt is. És beadandó feladat is volt. Azt hittem értem a dolgokat, le is írtam a legjobb tudásom szerint (saját szavaimmal, az én értelmezésemben) a kérdésekre a válaszokat. A tanár értékelése egy hatalmas kérdőjel volt, plusz a beadandómba beleírta, olvassam át a biztonság kedvéért még egyszer a könyvben az idetartozó fejezetet, és nézzem át a prezentációkat is, amiket órán vettünk. Sajnos ezzel az a baj, hogy elolvasom én nagyon szívesen még 5-ször is akár, de számomra ugyan azt fogja jelenteni az adott fejezet. Az ismeretlen szavakat lefordítottam, és még órán rá is kérdeztem arra a részre, ami nem volt tiszta, és ennek ellenére mégis valamit félreértelmeztem.
Őszintén kezdtem elveszíteni a motivációmat, egészen a Workshop-os csütörtökig. Azt pontosan nem tudom mit jelent a workshop (Itt minden szakon mást. Tibiék a gépész mérnök szakon fenyőfát faragtak fémből [nem ám két kézzel, hanem hatalmas fémvágó géppel] és hegesztettek névtáblát), nekünk csapatokat kellett alkotni, vegyesen a 3 marketinges osztály. Majd az első feladat az volt, hogy ismerkedj össze jobban a tagokkal. Részletesebben: tanulj meg 3 mondatot az egyik, vagy akár több csapattársad nyelvén. Én litvánul és dánul is tanultam (Itthon előadtam a litván Jonasnak a tudásomat. Azt mondta olyan voltam, mint egy öt éves, aki még nem tud ragozni helyesen.)
A három mondat:
Az én nevem Tünde.
21 éves vagyok.
Magyarországról jöttem.
Mivel nekem sem jelent sokat, ahogy “rendesen” kell mondani, ezért leírom nekem hogyan kellett, az egyes mondatok mögött zárójelben.

Dán verzió:
Mit navn er Tunde. (Mit náon el Tünde)
Jeg enogtyve år gammel. (Já enotyüve ol gámel)
Jeg kommer fra Ungarn (Já kommá frá Ungárn)

Litván verzió:
Aš esu Tiunde. (Ás ászu Tünde)
Man yra dvidešimt vieneri. (Mán irrá dviddesimt vínner)
Aš esu iš Vengrijos.(Ás ászu is Vengriüsz) -> Igen. Ez Magyarország neve litvánul. Fergeteges!


Aztán a képzéssel kapcsolatosan kellett kérdésekre válaszokat adni, egyénileg, és csoport szinten is. Majd ebből egy nagy plakátot kellett készíteni, hogy mindenki láthassa minden csoport javaslatát. Tetszett, hogy a tanárok ennél a résznél kimentek, és egy ötödéves, szintén marketinges hallgató vezette a foglalkozást, hogy egy percig se érezzük azt, bármilyen következményekkel jár az, hogy ha "panaszkodunk". Maximum annyi történik (ami elvégre a cél), hogy a problémás részeken megpróbálnak változtatni, esetleg orvosolni, megszüntetni. Végig arra biztatott, hogy azt írjuk, amit valójában gondolunk és ne azt, amiről azt gondoljuk elvárják, hogy írjuk. Értitek?
Később újabb csapatokra bontották a társaságot: új emberek, új feladatok. Készíteni kellett valamit (táncot, dalt, posztert, AKÁRMIT), ami a marketing management szakra emlékeztet, azzal kapcsolatos. Mi egy brainstorm plakátot hoztunk össze. Középen MM, mint a képzés rövidítése, és körberajzoltuk olyan kis ábrákkal, ami szerintünk a marketing világával összefügg. Például a szociális weblapok, mint a face (F-betűs logot rajzoltam), vagy a média (hagyományos lábas-antennás-dobozos TV, benne egy felirat: CNN), de akár a globalizáció is szerepelt a plakáton (földgömb. ötletes, mi?). A többi csapat még nálunk is kreatívabb volt. Az egyik ilyen csoport készített egy puzzle-t. Minden egyes kis puzzle kockán volt valami, ami alkotóeleme a marketingnek. Azt mondták, mi mind egy-egy ilyen kis alkotó elem vagyunk, de együtt, egy hatalmas kirakóst alkotunk, akik összekapcsolódnak a kis füleikkel. Irtó jópofa ötlet! Voltak vállalkozóbb szelleműek, akik táncoltak, és akadtak akik énekeltek. A lényeg az volt, hogy jól éreztük magunkat, és kicsit közelebb kerültünk egymáshoz.

Itt is sütés-főzés

Az elmúlt pár nap inkább a sütés, semmint a főzés jegyében telt. Jonas pajtásunknak ugyanis szombaton volt a 21. születésnapja. (Happy Birthday again! :) ) Szerettük volna felköszönteni és megajándékozni is Őt. Úgy döntöttünk az összegyűjtött visszaváltható dobozokat, flakonokat vissza visszük és az ezekért kapott pénzt rá költjük. A terv az volt, hogy vacsorára készítünk neki pizzát házilag. Ám Ő addigra már rendelkezett programmal, sőt jól bevacsorázott a mekiben. Így elhalasztottuk a sütögetést és vasárnap délben, mint egy kis közös család megebédeltünk (Már aki. Ünnepeltünk gyomra nemigazán bírta a fűszeres pizzát, ő tovább halasztotta az ünnepi étel elfogyasztását). Készítettem egy tejfölös pizzát, ami inkább langalló volt, és egy hagyományos paradicsomosat is.

Így sültek

Amikor már készen voltak

Aztán ma, ahogy hazafelé jöttünk Mátéval az egyetemről, arra gondoltam: nekem sütnöm kell ma valamit! Az idő is elvégre borongós és hűvös, amolyan otthon-maradós, még az orrunkat-sem-kidugós. Egyrészt tudom, hogy a sütögetés feldob, másrészt meleget csinál. Fizikailag is felmelegszik a sütőtől a lakás, valamint belülről is meg tud melengetni egy finom sütike. Jól jött a tegnap vásárolt leveles tészta (FANTASZTIKUSAN JÓ MINŐSÉGŰ! Közel fél kiló és 200 forint.) Kombináltam egy fahéjas csiga receptet egy sós és édes kis kifli ötlettel, és készítettem 12 fahéjas kiflit és 12 mustáros-virslis kiflit. Mondanom sem kell: isteni finomak! Nem lettek tökéletesek (főleg, hogy a legvégére jöttem rá a hajtogatásának módjára), de az ízük... Kár, hogy a fényképen nem lehet illatot vagy ízt megörökíteni.

Balra az édes, jobbra a sós

A suli úgy vélem ma nagyon jól ment mindkettőnknek. Felkészültünk a holnapi prezentációra és egy kis csoportmunkát is csináltunk kommunikáció órán. Ami kifejezetten tetszett nekem, hogy végre nem voltunk egy csapatban Mátéval. Én, ha nem Mátéval, akkor a szokásos társammal, Monikával vagyok (Nagyon belevaló lány. Szlovákiából származik, Csehországban jár(t) egyetemre,[Még mindig jár. Most végzős ott] ahonnan erasmussal fél évre Spanyolországba is kijutott, és most jelentkezett ide Dániába. És ez idő alatt végig volt egy barátja, akivel folyamatosan alkalmazkodtak egymáshoz. Monika után ment a srác Csehországba, és Monika a srác után jött Dániába), de Máté nyitott egy-két új ember felé. Nagyon örülök neki! Azt mondta vicces volt a srácokkal lenni, tehát szerintem Ő is élvezte. :)

Péntek 13.

Ahogy ígértem, készítettem képet az elkészült kagylós-befőttemről. :)

Aztán az alkotói ösztöneim nem érték be ennyivel, és WC papír gurigákból készítettem egy írószer tartót, annak a kemény HÁROM tollamnak, amit hoztam. :D Csak hogy azért mégis, legyen valami, amitől az asztal íróasztalnak tűnik.

Elkezdődött a 3 napos relax. Reggel ugyan bementünk az egyetemre, de csak azért, mert keddre csoportos prezentációt kell készíteni organization órára és átbeszéltük a dolgokat a többiekkel. (Már ha mindenki ott lett volna, akkor a többiekkel, de csak egyetlen leányzó jött el rajtunk kívül, így vele okoskodtunk.) Jópofa feladat, egy lelkesedését elvesztett John nevű alkalmazottunkat kell kideríteni, hogyan tudnánk visszaadni a motiváltságát. Esetleg céges jutalommal, nagyobb felelősséggel, új munkakörrel vagy új munkakörnyezettel?

Kicsit az a típusú feladat, amit kidolgozol, átrágod, és a végén rájössz: oké, ez lehet, hogy túl egyszerű és az egészet rosszul csináltam. De ez majd kiderül kedden. Mi vagyunk a 6. számú csapat, előttünk 5 másik csoport fog prezentálni, úgyhogy kiderül, ha félreértettünk valamit.

Aztán főztem. Egy blogon, amit nagyon szeretek (http://www.urban-eve.hu/) találtam a receptet, burgonyakrémleves. Nem lett rossz, egy picit leégett és ezért sültkrumplis beütése is van egy kicsit. Itt láthatjátok sajttal és tejföllel tálalva:

Hétvégére tervezett programunk nincs. Valószínűleg álláskeresés. Megpróbálok továbbra is az internet segítségével előrébb haladni, és amint van valami, informállak benneteket. Nagyon szép hétvégét nektek, és legyetek szívesek küldjetek sok-sok-sok-sok pozitív MUNKA energiát, hogy minél hamarabb találjak (én is és Máté is) valami részmunkaidős fizetett elfoglaltságot. :)

szeptembertizenegy

Most írok, mert most van esemény. Elkezdődött a suli, ami iszonyat kemény. Egyből bele a jóba. Számomra nagyon nehéz, nagyon sok az ismeretlen szó, kifejezés, amit nem csak a tanárok, de a többi perfekt angol diák is használ. Folyamatosan nyitva van a gugli fordító, és ha ez még nem lenne elég, akkor az egyes tárgyakhoz tartozó tankönyvek is tartogatnak incsi-fincsi szakszavakat, amiket még sok esetben a netes szótár sem tud lefordítani. Magasak az elvárások, rettentő sokat kell olvasni (Pffh. Mi volt ehhez képest a BKF-en az az egyetlen-egy JPÉ, amit el kellett olvasni... :D), óráról órára van házi feladat (nem feltétlenül írásbeli), amit ha nem készítesz el, akkor nem feltétlen fogod érteni, miről is szól a következő óra.
Viszont a tájékoztató rendszer hibátlanul működik. Reggel 6-kor kaptam sms-t a fősuliról, hogy ne menjek első órára, mert a tanár beteg. (ÉS EZ NEM EGYÉB SZOLGÁLTATÁS +5000-ÉRT, EZ INGYENES! ! !)
Munkát keresek továbbra is, mert anélkül nem tudunk maradni. Persze nem csak én keresek, Máté is. És ha már témánál vagyunk, akkor el is mesélem az első élményemet.
Szóval elküldtem az önéletrajzaimat szállodáknak és éttermeknek, hogy ha akad bármilyen munkalehetőség, akkor ne habozzanak felkeresni. Az egyik étteremből este fél 11-kor felhívott valaki (nevét azóta sem tudom, lehet hogy mondta, de biztos, hogy nem érthetően), hogy másnap menjek be, beszéljünk, aztán meglátjuk. Be is mentem (ez történt tegnap) és egy arab forma fickóval ültem le egy asztalhoz beszélgetni. Azt mondta egy hét próbaidő, de nem ígérhet semmit. Én meg mondtam oké. Szép volt az étterem, tetszett a hangulata is. Aztán megkérdezte van-e dolgom, mert akkor meg is mutatná a teendőimet. Mondtam, legyen. Belépve a konyhába, azt hittem ki is kell forduljak onnan. Piszok, penész, zsír és por volt mindenütt. Végül maradtam. 5 órát. Ez idő alatt porszívóztam, port töröltem (nem mintha ez segített volna a konyhán), mosogattam és törölgettem. IKEA-s dobozokban tárolják a szószt (valami barna trutyi, amit a húsra öntöznek), amit egy átlagos szimpla mosogatóban kellett tisztára mossak. Még szerencse, hogy jó a térlátásom, mert kellett ahhoz, hogy be tudjam forgatni a hatalmas ládát a kicsi csapba. Az egyébként is szűk mosogató mellett egy apró pult volt, amit penészpofákkal és 8 (megszámoltam) léggyel osztottam meg, továbbá fel alá sétált mögöttem CIGARETTÁVAL a kezében vagy épp a szájában a főnök és a szakács "Ommá" vagy pedig "Hámmá" (már nem emlékszem minek hívta magát). Egy szó mint száz, sem a hely, sem az emberek nem keltettek bennem bizalmat, de elhatároztam ma visszamegyek még egyszer, megkérdezem a pénzügyeket, hogy mire lehet számítani. Ha alul marad az elképzelésemhez képest, akkor elfelejthetnek. De erre már nem volt alkalmam, hiszen a Chef úr felhívott, hogy You don't have to come. Megkérdeztem, hogy no more times? Azt felelte No. Így gyorsan lerendeződött a dolog, de őszintén örülök neki. Készítettem pár képet gyorsan még tegnap, hogy meg tudjam mutatni Máténak, de sajnos nem adja vissza, azt a szó szerint ijesztő képet, ami ott elém tárult.

Ezen az ajtón jártak ki-be a dohányzók és a legyek. Nem értettem mit változtat a dolgokon, de le kellett töröljem azt az 1/3 rész polcot, ami ott üresen áll a képen. Az az ezüst színű hűtő pedig nem működik rendesen. 2 nagy tálca van benne, hogy felfogja a lecsöpögő vizet. Azokat kellett kiürítenem, valamint kitörölni a hűtő aljában lévő 3 centi magas vízréteget. Volt még egy hűtőjük, annak a hátsó lábai hiányoztak, így minden, amit beletettek a hűtő hátsó részébe csúszott.

A tűzhely alufóliával volt betakarva, hogy a tisztítása egyszerűbb legyen, de amit láttok narancssárga trutyit a képen, az zsír. Fincsííí.

Tudom, a képek nem a legjobb minőségűek, de nem is ez volt a legrosszabb az üzletben. Hanem az ott dolgozók, a 3 fickó. Nem tudom volt-e veletek olyan (itt inkább a lányokra gondolok legfőképpen), hogy egyszerűen nem éreztétek magatokat jól egy férfi környezetében. Na hát itt nekem ilyen volt, csak egyszerre 3 ilyen férfi ugrált körülöttem. Félre ne értsétek, semmi olyan megnyilvánulásuk nem volt, ami arra utalt volna, hogy tartanom kell tőlük, de volt egyfajta kisugárzásuk, ami abszolúte nem volt szimpatikus. De ennek vége.

A mai napon kidekoráltam az íróasztal melletti fél-falat, ami alapvetően haszontalan terület, hacsak nem teszel oda képeket, mint például Én. Íme:

Ha valaki nincs itt, az nem jelenti azt, hogy nem kedvelem. Vagy nem érkezett még meg a közös képünk, vagy egyszerűen nincs is! :D

Továbbá ma ünnepeljük Mátéval a 4. évfordulónkat (Éljen Szept. 11. Nekünk ez egy boldog nap). Ünneplés gyanánt kihagytuk a sulit (a marketing amúgy is elmaradt), sétáltunk egyet, hot-dogoztunk ebédre, és most pedig Mortal Kombatot fogunk játszani, a nap megkoronázásaként.

Tegnap pedig "elő-ünnepeltünk". Suliból hazafele jövet, útba ejtettük a tengerpartot és gyűjtöttünk egy csomó kagylót és csigát. Nagyon szép napos idő volt, csak sajnos fényképezőgép nem volt nálunk. A kincseket, a múltkor összegyűjtöttekkel együtt egy befőttesüvegbe fogom tenni. Ha megtelik, akkor teszek fel majd képet a dekorációnkról.

A múltkor a boltban járva pedig ezt találtuk, és leküzdhetetlen vágyat éreztem az iránt, hogy megörökítsem és megosszam veletek:

Bivaly erős zsiráf sör! Egyszer, ha már keresők leszünk mind a ketten, akkor megkóstoljuk, és elmondom nektek is, hogy milyen ízű is Ő :)