Suli = Börtön?

Hála istennek, egyre jobban mennek az egyes tantárgyak. Nem mondom, hogy mindent maradéktalanul értek (ez a tanárok visszajelzéséből is látszik: nem mindig pontosan értem a feladatot, vagy csak egy részét értem félre), de határozottan érzem a fejlődést. Egyre több a beadandó, és egyre komolyabb dolgokat csinálunk.

A minap, például egész napos organization órán a helyi börtönben voltunk (ami már pár éve nem funkcionál börtönként). Beültettek minket egy nagy terembe, és 12 csoportra osztottak minket. Aztán a 2 tanár akik velünk voltak elkezdtek a találmányokról illetve felfedezésekről beszélni, de még nem nagyon értettük, miért kellett börtönbe jönni suli helyett. Aztán megjelent a tulajdonos/igazgató, és minden világos lett.
Az egykori gyengélkedőt szeretné szálláshelyként értékesíteni. Megmaradna az eredeti cellás felállás és annak szerény berendezése is. A mi feladatunk az volt, hogy találjunk ki olyan plusz dolgokat, amik növelnék a szálláshely értékét, azt vonzóbbá tennék. Mindezt úgy, hogy nem költünk, vagy csak nagyon kevés pénzt. Igen csinálj a semmiből valamit, amit aztán jó pénzért el lehet adni. Csakhogy a fickó nem a semmiből akarja kihozni a legjobbat. Csak hogy értsétek mire gondol, íme egy példa, amit nekünk is elmondott:

Nem túl tágas, éppen hogy csak az igényeket kielégítő

A börtönben nincsen étterem vagy étkezde. Konyha van, de nem éri meg üzemeltetni, de ha bárki idejön (például céges rendezvények, vagy konferencia esetén például), akkor tud rendelni ebédet, mert a tulaj kiszállíttatja valamelyik helyi étteremből. Ez miért lehet számára jó? Mert nem akármilyen ebédet szolgál fel. Hanem meg tudja nézni napra pontosan, hogy például 10 évvel az előtt mit ettek a rabok. Szerencséjére, ez általában valami dán, olcsó fogás. A beszerzési ára kb. 70 korona. De ő el tudja adni 110-ért is akár. Hogyan? Történet meséléssel! Ismeri a hely sztoriját, titkait, tud mesélni azokról, akik ott dolgoztak, vagy akik ott töltötték büntetésüket, és így máris értékesebb az az egy tál étel.
Szóval a feladat adott volt. 5 óránk volt kitalálni valamit, és aztán pedig 2 percünk, hogy ezt prezentáljuk. A mi koncepciónk az volt, hogy különböző szolgáltatás csomagokat összeállítani különböző célcsoportoknak. Adott a szállás, a börtön területén működik egy börtön múzeum, szóval a látnivaló is megvan, és mint ahogy azt említettem az étkezést is meg lehetne oldani.

Attól még, hogy már nem igazi börtön, a szöges drót maradt

Ez által a hely alkalmas gimnáziumi tanulmányi kirándulásokhoz, céges rendezvények lebonyolításához, és természetesen a kalandvágyóknak "Spend a week like a prisoner" programmal kedveskedtünk volna. (Persze sok elemet ebből a programból a másik két esetben is használhatnánk, csak nem ugyanolyan mértékben.) A heti programban benne lett volna az ujjlenyomat vétel és a fénykép készítés, reggeli ébresztő, munka a börtön saját műhelyében, múzeum látogatás, városnézés, (utóbbi kettő nem éppen olyan, amit egy rab tehetett, de attól még jobban meg kell ismerni a körülményeket és a környezetet) és esetleg közös filmezés, természetesen a témában készült filmek vetítésével.

A folyosók festése miatt néha inkább óvodára hasonlított

Az ötletünk tetszett a többieknek, sokan hasonló tervekkel álltunk elő. A prezentációnk bekerült a 4 legjobb közé, és az igazgatónak is megmutathattuk: mivel tudnánk a helyet vonzóbbá tenni. Megdicsérte az összes csapatot, külön kiemelte a munkánkból azt, hogy gondoltunk az értékesítés formájára is, de nem mi lettünk a legjobbak. De attól még izgalmas volt. Fura, hogy ugyan azt kellett elmondani 2-szer, ugyan úgy közel 100 ember előtt, de mégis hatalmas nyomás volt rajtunk a 2. prezentáláskor, pedig nem volt tét. Nem rúgtak ki bennünket az iskolából, vagy nem zártak börtönbe, mert nem mi "győztünk". :D
Persze marketing órán is vannak fejlemények. Egyre több a beadandó, amit csapatban kell elkészíteni. Monikával úgy tűnik jó társak vagyunk. Tegnap átmentem hozzá, hogy befejezzünk egy Porter's 5 forces analysis nevezetű feladatot (nem lett tökéletes, de van olyan megjegyzésünk Bo-tól, hogy: Very good point!), ma pedig egy újabb beadandót kaptunk.
Közgázon pedig egyenesen belöktek minket a mély vízbe. A jövedelmezőségi tábla és a mérleg adatait használva kell 22 féle viszonyszámot kiszámítani, majd ezeket egy bázis évhez viszonyítva összehasonlítani ÉS ezután írni róla következtetéseket. Természetesen sorra vettük ezeket a lépéseket, de részekre bontva. Ez az első alkalom, hogy így egyben kell végig haladnunk a folyamaton. Úgy, hogy ma volt az első óra, amikor következtetéseket állapítottunk meg. Szóval nagy gyakorlatunk még nincsen benne, de keddre el kell készíteni, hogy aztán egy izgalmas beszélgetés keretében megvitassuk az eredményeinket. Nagyon bírtam Monika kommentjét az óra végén: I'm really looking forward to it. (némi iróniát véltem felfedezni a hangjában)