Projekt hét, vizsga, Karácsony, stb.

Annak ellenére, hogy már egy héttel korábban elkezdtünk dolgozni, mint a többiek, és egy köztes hétvégén is bent voltunk a suliban, utolsó napra így is nagyon sok minden maradt. November 29. péntek, déli 12 óra volt a határidő. Utolsó találkozónk előtte való nap, csütörtökön, reggel 8 órakor kezdődött, és a leadási határidő előtt 2 órával fejeződött be (segítek a fejszámolásban: HUSZONHAT órás volt). Keményen dolgoztunk végig és meglepetésünkre nem voltak konfliktusok.

FLEXA, a cég, amivel dolgoztunk kis csapatunkkal

Összegezve a saját véleményünk: jók voltak az ötleteink, csak rosszul osztottuk be az időt és nem tudtuk őket rendesen kifejteni. De a legjobb része mégis csak a hangulat volt, amik a találkozók során körbevett minket. Sokat mókáztunk, mindig volt nasi, kávé vagy tea felelős (ami más csoportokra nem volt egyáltalán jellemző).
A tanárok véleménye és osztályzataink: jók! Szuper jók, főleg ahhoz képest, amire én számítottam. Mint ahogy korábban említettem a dán osztályzatok különböznek az otthonitól. Íme egy táblázat róla:

Szóval a jegyeink. Marketing 10, üzleti jog 10-12, kommunikáció 7-10, organization (Erre nincs igazán jó magyar szó. Szervezet, egyesület, ilyesmi) 4-7 és közgazdaságtanból még nem kaptunk jegyet. A visszajelzések alapján organization-ből azért kaptunk rosszabb jegyet, mert nem írtunk eleget. 

A szóbeli vizsgán pedig (mert hogy az is volt) mindegyikünk jól szerepelt, nekem személy szerint azt mondta a marketing tanár, hogy nagyon ügyes vagyok, teljesen jól megértettem az elméletet és ügyesen tudom alkalmazni a gyakorlatban is, jó példákat hoztam fel a felelet során.
Ezután átadtam magam a Karácsonynak. Monikával és Michelle-el elmentem egyik nap karácsonyi ajándékokat vásárolni, aztán Mátéval együtt megterveztük a menüt (sült kacsacomb, pirított krumpli, csalamádé, és dán almagombóc), elkészítettük, és közben a skype segítségével találkoztunk anyákkal, apákkal, testvérekkel és nagyszülőkkel. 25-én vendégségbe mentünk Kamihoz, aki egyedül maradt a lakásban erre az időre. Készített malacsültet, kolbászkát és bolgár batistát. (Ez egy ilyen juhtúrós rétestésztás reggeli náluk.)

A karácsonyi szünetben pedig dolgozni is elkezdtem. Egy bárban takarítok, ami elsőre sem tűnik egy leányálomnak, és hát másodszorra sem az. A mosdók még hagyján, őszintén mondom, az a leggyorsabban elvégezhető rész. Rosszabb a boxok és a bárpult mögötti rész, ahol tapad a padló és a padlóhoz mindenféle kosz, a szívószálak, sörös- és üdítős kupakok beragadnak mindenhová, és akkor még csak most érkezünk el a kezeletlen fa padlóhoz. Hogyan tisztítjuk? Kérem szépen szappanos vízzel négyzetméterről-négyzetméterre felkeféljük minden áldott nap. (Csak zárójelben megjegyzem a bár 2 szintes...) Szóval reggel 7-fél 8 körül találkozunk, elvégezzük a piszkos munkát, hazajövök, tusolok és fekszem is le szundítani egyet utána. De ne értsétek félre, örülök, hogy van munkám! Tudtam, hogy nem lesz könnyű, szóval nem panaszkodom, csak leírom, hogy milyen is. A legmókásabb része pedig az a dolognak, hogy rögtön a legelső reggelemen, mikor odaértem a helyhez, egy ijedt szempár kukkolt kifele rám bentről a bárból. Szegény lányt bezárták, ő pedig teljes sokkban, elfolyt sminkben, rémülten várt valakire, aki kimenti onnan.

Most pedig a szilveszterre készülök. Michelle és a barátja, Henrik, áthívtak magukhoz egy kis italozásra, azután pedig lehet, hogy elnézünk a városba. Azért csak lehet, mert január elsején dolgoznom kell. Ha lehet délutánra menni takarítani, akkor lesz városban bulizás, ha nem akkor sajnos pihenni kell.
Mindezeken felül pedig készülök a hazalátogatásomra. Bizony. Még Karácsony előtt vettem repülőjegyet, mert olcsó volt januárra, szóval 2 hétre hazalátogatok január 10-től kezdve. (Aki szeretne velem találkozni, és még nem beszéltünk meg időpontot, akkor legyen szíves írjon üzenetet és kitalálunk valamit! Hétvégék kilőve, az családos időszak.)
Szóval, akivel nem kommunikáltam (direktbe senkinek sem írta emiatt, félreértés ne essék), annak kellemes ünnepeket utólag is, és mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok! Találkozunk jövőre! <3

Az elmúlt időszak...

... igen csak zsúfolt volt. De ez pont jó volt arra, hogy egy hosszabb posztban írjak mindazokról, amik az elmúlt egy hónapban történtek.
Suli: A legnagyobb hír, hogy már csak én járok be, Máté nem. Megbeszéltük, hogy nagyon nehéz, rettentő magasak az elvárások, és ha bármelyikünk úgy érzi, hogy nem megy, akkor a másik ezt elfogadja.(Non-stop meg van nyitva valamilyen szótár, de úgy képzeljétek el, hogy az az osztálytársunk, akinek az anyanyelve az angol, ő is folyamatosan szinonima-, vagy értelmező szótárazik. Arról nem is beszélve, hogy egy másik lány folyamatos fejfájásra és kialvatlanságra panaszkodik, mert annyi mindent kell olvasnunk és előkészülnünk az egyes órákra.) A helyzet az, hogy nekem is nehéz és küzdelmes megértenem a tananyagot és elsajátítanom a tudást, de mi mást tudnék csinálni? Máté viszont (nem minden nap, de) tud dolgozni, így Ő a kenyér kereső a kis családunkban.
Most éppen az utolsó HIVATALOS tanítási nap keretein belül vagyok az iskolában, ez a szemeszter során a legutolsó. (És ma kaptunk könyvtár használati eligazítást. Miért pont most? Nem ezzel kellett volna kezdeni? NEVERMIND!)
Mint ahogy már korábbi poszt(ok)ban említettem, az első félévben nincsenek olyan vizsgáink, mint az otthoni felsőoktatásban. Itt egy Projekt A nevezetű (nem tudok más szót használni) projekten kell dolgoznunk. Ebben a félévben a Flexa4dreams nevezetű dán gyermekbútor gyártó és forgalmazó cégről kell írni egy 20 oldalas jelentést (meg van határozva, hogy az egyes tantárgyaknak hány standard oldalból kell állniuk). Jövő hét péntek a leadási határidő, szóval nyakig ülünk a csoportunkkal a munkában. Például ezen a héten is 2 napon kellett volna csak iskolába jönni, ehelyett 7-szer fogunk. (Igen, hétvégén is!) Szépen haladunk, de nem szeretnénk kifutni az időből, inkább az a koncepciónk, hogy fejezzük be előbb, ha lehet. Közben persze folyamatosan foglalunk le konzultációs időpontokat a tanárainkkal, hogy egyeztessük, jó úton haladunk-e, reálisak-e az elképzeléseink, stb.
Továbbá volt a múlthéten egy közgáz beadandó krumplikról, amire a félévi jegyünket kapjuk. Dianával és Michelle-el együtt oldottuk meg a feladatokat és a lehető legjobb jegyet, 12-est kaptunk rá! Juppííííí!

Szabadidő: Máté játszik a PS-en, én pihenek vagy tanulok vagy főzök. De most nem erről szeretnék beszélni, hanem arról a meglepetésről, amit Máténak szerveztem.
Szóval egyik napon Lilla (Máté nővére) írt nekem, hogy szeretné meglepni Erikát (Máté és Lilla anyukája) születésnapjára, és ellátogatnának hozzánk, mit szólok hozzá. Természetesen jó ötletnek találtam, és hamar találtunk is egy olyan időpontot, amikorra a repülőjegy NEVETSÉGESEN alacsony volt. Pár perccel később a repülőjegyek és a szállás is le volt foglalva. Aztán elkezdtük taglalni, hogy Erika előtt nem tarthatjuk sokáig titokban, hiszen azért a repülőre nem mindegy, hogy mit visz fel az ember, aszerint kell pakolni és azért a repülésre (főként, ha ez az első alkalom az ember életében) lelkiekben is fel kell készülni. Majd megkérdeztem: legyen ez meglepetés Máténak? És abban egyeztünk meg, hogy legyen. Ez merőben megnehezítette ugyan a reptér-Horsens-reptér fuvar megszervezését, de ezt is megoldottuk. Próbáltam a lakótársunktól és más ismerősöktől is segítséget kérni az "ide-fuvarban", végül a legjobb megoldásnak mégis csak a buszozás tűnt. Aztán a visszafele útra, mivel nem volt átszállás mentes buszos megoldás, tudtam egy fuvart intézni. (Úgy képzeljétek el, hogy szombat este 7-8 fele írtam egy másik osztályba járó marketing hallgatónak, akivel a leges-legelső napon beszéltem, és azóta sem, hogy másnap reggel el tudna-e jönni Horsens-be és elvinni a rokonokat a reptérre. Minden további nélkül beleegyezett! Ezúton is hála és köszönet neki.)
De most egy kicsit a kirándulásról. Összességében sajnos nem volt sok időnk. Pénteken este érkeztek meg Lilláék, kimentem eléjük a buszpályaudvarra és hazamentem velük, meglepve ezzel Mátét, aki SEMMIT sem sejtett az egészről. Első reakció: Hát ti meg hogyan kerültetek ide? :O
Megvacsoráztunk, átvettük az otthonról érkező szeretet csomagot és beszélgettünk. Viszonylag hamar elbúcsúztunk egymástól, hiszen szombaton hosszú sétát terveztünk.

Reggel, viszonylag korán találkoztunk, bejártuk a shopping-street-et, hiszen az üzletek szombaton csak délután 1-ig vannak nyitva. Dél körül ettünk egy hot-dogot az utcai árusnál, majd hazamentünk egy kicsit pihenni és felmelegedni, mert azon a hétvégén kivételesen hideg volt.
Délután megcéloztuk a partot. Jó nagy séta volt, közben sokat fényképeztünk, gyűjtöttünk rengeteg kagylót és láttunk óriás, teljes szivárványt a kikötő felett.
Hazafele kicsit vásárolgattunk a helyi Tescoban (Bilka), majd hazamentünk és elkészítettük a vacsorát. Vacsora után, aki ahol talált helyet eldőlt. Ejtőztünk kicsit, hiszen a nap hosszú, a pocakunk pedig tele volt. (Itt én elkezdtem intézkedni a visszafele fuvart.)
Másnap délelőtt a hotel előtt vártuk Ditte-t és elbúcsúztunk egymástól, mikor megérkezett. És a kirándulásnak vége is lett.

Aztán egyik nap érkezett egy levél a mamáéktól. Igen, kézzel írott, borítékban küldött, postán feladott levél. Attól még, hogy a 21. században vagyunk, a mamikáméknak nincsen internete, és nem is sűrűn mennek olyan rokonokhoz, akiknél megoldható lenne a gyors üzenetváltás vagy videóhívás. De azért remélem Karácsony környékén összejön egy olyan is! Szóval a levél teljesen feldobta a hangulatomat, megnevettetett (mama írt benne a vérnyomásáról és a vércukráról is) és feltöltött energiával.
És mostanra megéltük az első mínuszokat is. Egy csodaszép reggelen battyogtam a konyhába, hogy kávét készítsek, mikor láttam, hogy odakint minden fehér. Na azért hó nem esett, de minden tiszta dér volt. Annak ellenére, hogy ez azt jelentette NAGYON hideg van odakint, mégis valami meleg és jó érzés fogott el. Valami Karácsony feeling? Gondolom igen. A lényeg, hogy gyönyörű volt.

Hivatalos ügyek, munka: Mint ahogy már korábban említettem, Máté dolgozgat. Az én sárga kártyám megérkezett, az övére még várunk. Én a kártya által már tudtam igényelni online ügyintézéshez való felhasználói fiókot (ezzel lehet online bankolni, adóügyeket intézni és még sok más irodát el lehet érni ugyan azzal a felhasználó kóddal) és jelentkezhettem ingyenes dán nyelvtanfolyamra. (Juhéjj, de izgis!)
Továbbá voltam is egy állásinterjún, ahol egy bajor sörözőbe (november 29-én nyitnak, ha minden jól megy) keresnek takarító személyzetet. A szituáció a következő: csináltak nekünk egy Facebook csoportot, ahol 8-an vagyunk "takarítónők". A főnök azt mondta intézzük el egymás közt ki, mikor jön, őt csak az érdekli, hogy a hely mindig tiszta legyen. Viszont a kocsma csupán heti háromszor van nyitva, tehát ez tényleg csak nagyon alkalmi munka, továbbra is keresek más lehetőségeket, DE végre VALAMI! (A semminél a heti 50 korona is több!)
Szóval egyelőre ennyit rólunk, amint vége az egész első szemeszternek, jelentkezem újra.

Mit is tudunk Dániáról?

Koppenhága

Nyilván tapasztaltunk pár dolgot, amióta megérkeztünk, de őszintén: nem sok mindent tudunk. Ezért hát utánaolvastam a dolgoknak, és veletek is megosztom.
Dánia, Grönland és a Feröer-szigetek együttesen alkotják a Dán királyságot. A főváros Koppenhága (København, kb. így hangzik: Köpünháun), ami tőlünk kissé messze van.
Az államforma alkotmányos monarchia, amely a világ egyik legrégibb monarchiája. A királynő II. Margit, akiről a dán diákok elmondása szerint azt kell tudni, hogy rengeteget dohányzik.

II. Margit

Az ország területe és lakossága is fele Magyarországénak. Felmérések szerint 2006 és 2008 között a világ legboldogabb helyének tartották az országot.
Éghajlatát tekintve, attól függetlenül, hogy északon helyezkedik el, kellemes. A telek enyhék (0,5 °C körüli átlaghőmérséklet), a nyarak pedig hűvösek (16 °C). Erős széljárás jellemző, különösen a téli időszakban. Az őszi hónapok a legesősebbek. (Mielőtt jobban átgondoltam volna, azt hittem itt télen-nyáron hidegebb van, mint otthon. De aztán jöttek az általános iskolás emlékek a földrajz óráról és beugrott a tenger hűtő-fűtő hatása. Éljen Tünde néni! :) )
A 8-tól a 10. századig a dánokat (a svédekkel és norvégokkal együtt) viking néven ismerték. A vikingek Európa-szerte kereskedtek, fosztogattak és gyarmatosítottak. Viking felfedezők bukkantak rá Izlandra útban Feröerre, sőt Grönlandra és Amerika partjaira is elvetődtek. Ideiglenesen uralmuk alá vonták Anglia, Írország és Franciaország egyes részeit is (róluk kapta például a nevét Normandia).
A vikingek többistenhitűek voltak. A források sok áldozati helyet és szertartást említenek, ahol Odinnak, Thornakvagy az alsóbbrendű isteneknek, a nornáknak áldoztak. (Ismerősek a nevek? Naná, hiszen Marvel film készült ilyen karakterekkel!)

Viking szó eredete vitatott. Nem adott nemzetet jelölt, hanem inkább egy bizonyos foglalkozást. Első írásbeli említése az Angolszász Krónikában található, mint wicingas, amely kalózkodással foglalkozó tengerészt jelentett. Egyes vélemények szerint óangol eredetű, és a wic-kel hozzák kapcsolatba, amely erődöt, tábort jelölt, s ebben az értelmezésben a vikingek az angolok szemében táborlakó nép voltak. Más magyarázat szerint a wic várost jelentett, hiszen a vikingek, mint tengerjáró, kereskedéssel foglakozó nép, elsősorban városokban telepedhettek le. Ezeknek az elméleteknek azonban ellentmond az a tény, hogy maga a viking szó ritkán fordul elő az angolszász forrásokban. Valószínűleg skandináv eredetű, mivel a korabeli írásokban Skandinávián kívül ritkán használták. Ha így van, akkor a vik szóból származhat, amely öblöt jelent, hiszen az természetes búvóhelye lehetett a zsákmányra váró kalózok számára. De eredeztetik a viking szót a víkja (fordul, mozdul) és awikan (fóka) szavakból is.

És most egy-két érdekesség:

• a vikingek soha nem hordtak kétszarvú sisakot, ez a tévedés valószínűleg Wagner operáinak jelmeztervezőjének köszönhető;
• a vikingek nem voltak olyan ápolatlanok, mint ahogy az utókor elképzelte. A Hávamál lelkükre köti például a rendszeres tisztálkodást, s így elképzelhető, hogy ápoltabbak voltak, mint a korabeli Európa „mosdóvízkerülő” lakossága;
• a vikingek előszeretettel faragtak ágyaik végére, a sátorpóznák tetejére ijesztő állatfigurákat, mert hitük szerint ez elijeszti az ártó szellemeket. Úgy látszik, nem csak az ártó szellemeket ijesztette el, ugyanis Izlandon törvény mondta ki, hogy a sziget felé közeledő hajók szereljék le állatfej formájú csúcsdíszeiket, nehogy elijesszék a sziget jó szellemeit. Ezért sok hajó már eleve leszerelhető orrdísszel készült;
• a sebesült viking harcossal hagymával készült főzetet etettek. Ha a hagyma szagát nem érezték a hasi seb körül, nem volt bélsérülése, volt némi halvány reménye a felépülésre;
• a hét hat napjának neve egy-egy mitológiai alak nevét őrzi: Tyr-Tuesday/tirsdag, Odin-Wednesday/onsdag, Frigg (Freya)-Friday/fridag, Thor-Thursday/torsdag, Sol (Nap)-Sunday/søndag, Mani (Hold)-Monday/mandag. Szombaton fürdöttek, mostak: laug-lørdag;
• a sagák* szerint a vikingek egyik észak-amerikai expedíciójában részt vett egy Tyrker nevezetű férfi, akiről erősen gyanítható, hogy a vikingekhez csapódott magyar ember volt, mivel azidőtájt a magyarokat türköknek nevezték;

*Saga=szájhagyományosan őrzött, később pergamenre írt elbeszélés, néhol verses részekkel megszakítva. Izlandi irodalomban terjedt el a műfaj.

(Forrásom a wikipédia volt.)

Magyaros este

Nem volt tökéletes, de én nagyon jól éreztem magam. :)
Kamival délután találkoztunk és próbáltunk magyar TV paprikát szerezni, de hiába. Se a zöldségesnél, se a Lidliben (ezeken a helyeken szokott lenni) nem volt. Végül piros paprikából készítettem a pörköltet a hortobágyi húsos palacsintába, így édesebb lett, mint általában.
Készítettem egy magyaros hidegtálat (kolbász, tepertő, paradicsom, paprika, majonézes torma stb.), hortobágyi húsos palacsintát, melyhez a palacsintát Kami sütötte, és a desszertet is ő készítette. Mint utólag kiderült nem csak bulgár vendégünknek volt ez az első húsos palacsintája, de Dávidnak is. Mindkettőjük szerint finomra sikerült. Ahogy a desszert is szerintünk, ami tejszínhabos gyümölcskosárka volt. Köszi srácok mégegyszer az estéért! Remélem hamarosan ismétlünk!

U.i.: Egyébként az est vicce az volt, hogy az előételt és a főételt ugyan abból a tányérból ettük, mert ugye nincsen ám 100 tányérunk, csak egy pár. Viszont a desszertet már nem ehettük meg a pörköltszaftos tányérról, így hát csészealjon volt tálalva a gyümölcsös-habos kosár. :) (Kreatívnak kell lenni sok esetben!)

Tombol az őszi szünet

Ezen a héten pihenünk, filmezünk, alszunk, sétálunk, fotózgatunk. Már ha az időjárás engedi, ugyanis ebben a pillanatban szakad az eső. Ezért hát bent ragadtam a lakásban. Unom már a sok pihenést, ezért kicsit aktívabban töltöttem a délelőttöt. Kitakarítottam, elmosogattam és átrendeztem a kuckónkat kicsit.
Most pedig várom, hogy találkozzunk Kamival délután. Ő és Dávid átjönnek hozzánk délután egy kis hortobágyi húsos palacsintára. Hogy megjöjjön az étvágyunk, arra gondoltam, hogy előtte pedig eszünk pár magyaros katonát kolbásszal, tepertővel és májkrémmel (amolyan magyaros kis estét tartunk). Már nagyon várom! :)
Tegnap pedig egy kicsit tanultam. Dánul. Rettenetesen vicces volt. Gondoltam el kéne sajátítani az alapokat, legalább a számokat, színeket, köszöntéseket. Beírtam a keresőbe, hogy dán nyelvtanulás online, és eljutottam egy oldalra, ahol vannak ingyenes demok. Bele is vetettem magam, és nagyon jól szórakoztam. Ajánlom Nektek is, csak hogy legyen elképzelésetek, milyen is a dán nyelv: http://www.speakdanish.dk/en/phrases/0010-new-in-dk.php
A Phrasebook opcióra kattintva visszatérhettek az egyes témákhoz, és a Free Demo jelölésűeket mind meg lehet nézni, hallgatni. Ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy hogyan fejezik ki a számokat. 20-ig elszámolnak, és utána a 10-el osztható számokat 20 többszöröseiként fejezik ki. Például: 60= háromszorhúsz; 80= négyszerhúsz; Ami pedig nem osztható maradéktalanul, mint például az 50, azt kétésfélszerhúszként mondják. Sőt, a két és fél nekik fél három! (Igen, kicsit túlbonyolítják a dolgokat.) Tehát az 50 helyes kifejezési módja: félháromszorhúsz. De manapság már nem mondják ki, csak az elejét: félháromszor. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogyan ejtik ki a szavakat. Talán ez az, ami igazán vicces. Jó szórakozást! :)

Suli = Börtön?

Hála istennek, egyre jobban mennek az egyes tantárgyak. Nem mondom, hogy mindent maradéktalanul értek (ez a tanárok visszajelzéséből is látszik: nem mindig pontosan értem a feladatot, vagy csak egy részét értem félre), de határozottan érzem a fejlődést. Egyre több a beadandó, és egyre komolyabb dolgokat csinálunk.

A minap, például egész napos organization órán a helyi börtönben voltunk (ami már pár éve nem funkcionál börtönként). Beültettek minket egy nagy terembe, és 12 csoportra osztottak minket. Aztán a 2 tanár akik velünk voltak elkezdtek a találmányokról illetve felfedezésekről beszélni, de még nem nagyon értettük, miért kellett börtönbe jönni suli helyett. Aztán megjelent a tulajdonos/igazgató, és minden világos lett.
Az egykori gyengélkedőt szeretné szálláshelyként értékesíteni. Megmaradna az eredeti cellás felállás és annak szerény berendezése is. A mi feladatunk az volt, hogy találjunk ki olyan plusz dolgokat, amik növelnék a szálláshely értékét, azt vonzóbbá tennék. Mindezt úgy, hogy nem költünk, vagy csak nagyon kevés pénzt. Igen csinálj a semmiből valamit, amit aztán jó pénzért el lehet adni. Csakhogy a fickó nem a semmiből akarja kihozni a legjobbat. Csak hogy értsétek mire gondol, íme egy példa, amit nekünk is elmondott:

Nem túl tágas, éppen hogy csak az igényeket kielégítő

A börtönben nincsen étterem vagy étkezde. Konyha van, de nem éri meg üzemeltetni, de ha bárki idejön (például céges rendezvények, vagy konferencia esetén például), akkor tud rendelni ebédet, mert a tulaj kiszállíttatja valamelyik helyi étteremből. Ez miért lehet számára jó? Mert nem akármilyen ebédet szolgál fel. Hanem meg tudja nézni napra pontosan, hogy például 10 évvel az előtt mit ettek a rabok. Szerencséjére, ez általában valami dán, olcsó fogás. A beszerzési ára kb. 70 korona. De ő el tudja adni 110-ért is akár. Hogyan? Történet meséléssel! Ismeri a hely sztoriját, titkait, tud mesélni azokról, akik ott dolgoztak, vagy akik ott töltötték büntetésüket, és így máris értékesebb az az egy tál étel.
Szóval a feladat adott volt. 5 óránk volt kitalálni valamit, és aztán pedig 2 percünk, hogy ezt prezentáljuk. A mi koncepciónk az volt, hogy különböző szolgáltatás csomagokat összeállítani különböző célcsoportoknak. Adott a szállás, a börtön területén működik egy börtön múzeum, szóval a látnivaló is megvan, és mint ahogy azt említettem az étkezést is meg lehetne oldani.

Attól még, hogy már nem igazi börtön, a szöges drót maradt

Ez által a hely alkalmas gimnáziumi tanulmányi kirándulásokhoz, céges rendezvények lebonyolításához, és természetesen a kalandvágyóknak "Spend a week like a prisoner" programmal kedveskedtünk volna. (Persze sok elemet ebből a programból a másik két esetben is használhatnánk, csak nem ugyanolyan mértékben.) A heti programban benne lett volna az ujjlenyomat vétel és a fénykép készítés, reggeli ébresztő, munka a börtön saját műhelyében, múzeum látogatás, városnézés, (utóbbi kettő nem éppen olyan, amit egy rab tehetett, de attól még jobban meg kell ismerni a körülményeket és a környezetet) és esetleg közös filmezés, természetesen a témában készült filmek vetítésével.

A folyosók festése miatt néha inkább óvodára hasonlított

Az ötletünk tetszett a többieknek, sokan hasonló tervekkel álltunk elő. A prezentációnk bekerült a 4 legjobb közé, és az igazgatónak is megmutathattuk: mivel tudnánk a helyet vonzóbbá tenni. Megdicsérte az összes csapatot, külön kiemelte a munkánkból azt, hogy gondoltunk az értékesítés formájára is, de nem mi lettünk a legjobbak. De attól még izgalmas volt. Fura, hogy ugyan azt kellett elmondani 2-szer, ugyan úgy közel 100 ember előtt, de mégis hatalmas nyomás volt rajtunk a 2. prezentáláskor, pedig nem volt tét. Nem rúgtak ki bennünket az iskolából, vagy nem zártak börtönbe, mert nem mi "győztünk". :D
Persze marketing órán is vannak fejlemények. Egyre több a beadandó, amit csapatban kell elkészíteni. Monikával úgy tűnik jó társak vagyunk. Tegnap átmentem hozzá, hogy befejezzünk egy Porter's 5 forces analysis nevezetű feladatot (nem lett tökéletes, de van olyan megjegyzésünk Bo-tól, hogy: Very good point!), ma pedig egy újabb beadandót kaptunk.
Közgázon pedig egyenesen belöktek minket a mély vízbe. A jövedelmezőségi tábla és a mérleg adatait használva kell 22 féle viszonyszámot kiszámítani, majd ezeket egy bázis évhez viszonyítva összehasonlítani ÉS ezután írni róla következtetéseket. Természetesen sorra vettük ezeket a lépéseket, de részekre bontva. Ez az első alkalom, hogy így egyben kell végig haladnunk a folyamaton. Úgy, hogy ma volt az első óra, amikor következtetéseket állapítottunk meg. Szóval nagy gyakorlatunk még nincsen benne, de keddre el kell készíteni, hogy aztán egy izgalmas beszélgetés keretében megvitassuk az eredményeinket. Nagyon bírtam Monika kommentjét az óra végén: I'm really looking forward to it. (némi iróniát véltem felfedezni a hangjában)

Duplán pirosbetűs-vasárnap

Megérkezett a várva-várt csomag. Jöttek a meleg holmik, nassolni-valók, a kedvenc teámból egy dobozzal, fontos fénymásolatok, amik a holnapi regisztrációhoz szükségesek, két tubus MAJONÉZ (El sem tudnátok képzelni, hogy itt mennyire szörnyű a majonéz. Valami ecetes borzalom és még ráadásul irtó drága is.), esernyő és gumicsizma. De íme néhány kép, hogy ne legyen unalmas a bejegyzés:

Máté névnapi ajándéka anyuéktól (Nem, sosem nő fel. Egyikünk se! :D)

Édesség mámor. A nápolyiból 3 olyan csomag van :) Nagy szükség volt a Milka csokikra, itt ugyanis csak Ritter sportot és dán tej- és étcsokoládét kapni. Mondanom sem kell, hogy ezek árai hol kezdődnek...

Továbbra is az ételes vonalon maradva: a majonézből egyből készítettünk egy kis tartár mártást, és csirke-falatokkal, pirított krumplival egy hatalmas adagot faltunk belőle vasárnap ebédre.

Itt látható a doboz, ami bőven elfért abban a dobozban, amiben végső soron a holmik utaztak :D (Ikeában kapható, nem tudom a méreteit, de JÓ NAGY!)

A kedvenc tea. Aki nem teás, vagy nincs kedvenc íze, az nem is igazán értheti mi ez a hatalmas fanatizmus. Itt csak Pickwick van, az is korlátozott ízben, és kimérős teafű. Esélyem sem volt a kedvenc Zen Chai-om beszerzésére. Talán ennek örültem a leginkább a nagy csomagban.

Oké, azért a meleg cuccok is jól jönnek, kár lenne tagadni. Hűvösödik itt is az idő, és egyre csapadékosabb. Ezért is szuper, hogy megjöttek az esernyők, és a 100%-ig vízálló gumicsizmám!! 

Persze az sem utolsó dolog, hogy hordhatok végre mindenféle fityegő, csilingelő, színes kiegészítőt. <3

Ez az illóolaj sokak számára furának tűnhet, miért is olyan jelentős. Igen, persze: szeretem a levendula illatot. De itt nem csak erről van szó. Egy blogon olvastam, hogy az illatok is segíthetnek sok esetben abban, hogy sokkal inkább otthon érezd magad abban a lakásban, amibe épp költöztél. Kitettem pár képet, készítettem kagylós dekort, de még mindig idegen a hely. Remélem a levendula illat segít abban, hogy kellemesebben érezzem magam a kuckónkban. Már tegnap tettem tálba vizet és adtam hozzá pár cseppet az aromából. Nem "repültem haza", de határozottan jobb.

Végül, egy utolsó kép, amihez nem fűznék hozzá semmit. Köszönjük Anyu-Zoli-Nóri a csomagot <3

Workshop

Először az előtte való napok eseményei:
Írtunk dolgozatot kommunikációból, és most kijavítva visszakaptuk őket. Kettőt is. És beadandó feladat is volt. Azt hittem értem a dolgokat, le is írtam a legjobb tudásom szerint (saját szavaimmal, az én értelmezésemben) a kérdésekre a válaszokat. A tanár értékelése egy hatalmas kérdőjel volt, plusz a beadandómba beleírta, olvassam át a biztonság kedvéért még egyszer a könyvben az idetartozó fejezetet, és nézzem át a prezentációkat is, amiket órán vettünk. Sajnos ezzel az a baj, hogy elolvasom én nagyon szívesen még 5-ször is akár, de számomra ugyan azt fogja jelenteni az adott fejezet. Az ismeretlen szavakat lefordítottam, és még órán rá is kérdeztem arra a részre, ami nem volt tiszta, és ennek ellenére mégis valamit félreértelmeztem.
Őszintén kezdtem elveszíteni a motivációmat, egészen a Workshop-os csütörtökig. Azt pontosan nem tudom mit jelent a workshop (Itt minden szakon mást. Tibiék a gépész mérnök szakon fenyőfát faragtak fémből [nem ám két kézzel, hanem hatalmas fémvágó géppel] és hegesztettek névtáblát), nekünk csapatokat kellett alkotni, vegyesen a 3 marketinges osztály. Majd az első feladat az volt, hogy ismerkedj össze jobban a tagokkal. Részletesebben: tanulj meg 3 mondatot az egyik, vagy akár több csapattársad nyelvén. Én litvánul és dánul is tanultam (Itthon előadtam a litván Jonasnak a tudásomat. Azt mondta olyan voltam, mint egy öt éves, aki még nem tud ragozni helyesen.)
A három mondat:
Az én nevem Tünde.
21 éves vagyok.
Magyarországról jöttem.
Mivel nekem sem jelent sokat, ahogy “rendesen” kell mondani, ezért leírom nekem hogyan kellett, az egyes mondatok mögött zárójelben.

Dán verzió:
Mit navn er Tunde. (Mit náon el Tünde)
Jeg enogtyve år gammel. (Já enotyüve ol gámel)
Jeg kommer fra Ungarn (Já kommá frá Ungárn)

Litván verzió:
Aš esu Tiunde. (Ás ászu Tünde)
Man yra dvidešimt vieneri. (Mán irrá dviddesimt vínner)
Aš esu iš Vengrijos.(Ás ászu is Vengriüsz) -> Igen. Ez Magyarország neve litvánul. Fergeteges!


Aztán a képzéssel kapcsolatosan kellett kérdésekre válaszokat adni, egyénileg, és csoport szinten is. Majd ebből egy nagy plakátot kellett készíteni, hogy mindenki láthassa minden csoport javaslatát. Tetszett, hogy a tanárok ennél a résznél kimentek, és egy ötödéves, szintén marketinges hallgató vezette a foglalkozást, hogy egy percig se érezzük azt, bármilyen következményekkel jár az, hogy ha "panaszkodunk". Maximum annyi történik (ami elvégre a cél), hogy a problémás részeken megpróbálnak változtatni, esetleg orvosolni, megszüntetni. Végig arra biztatott, hogy azt írjuk, amit valójában gondolunk és ne azt, amiről azt gondoljuk elvárják, hogy írjuk. Értitek?
Később újabb csapatokra bontották a társaságot: új emberek, új feladatok. Készíteni kellett valamit (táncot, dalt, posztert, AKÁRMIT), ami a marketing management szakra emlékeztet, azzal kapcsolatos. Mi egy brainstorm plakátot hoztunk össze. Középen MM, mint a képzés rövidítése, és körberajzoltuk olyan kis ábrákkal, ami szerintünk a marketing világával összefügg. Például a szociális weblapok, mint a face (F-betűs logot rajzoltam), vagy a média (hagyományos lábas-antennás-dobozos TV, benne egy felirat: CNN), de akár a globalizáció is szerepelt a plakáton (földgömb. ötletes, mi?). A többi csapat még nálunk is kreatívabb volt. Az egyik ilyen csoport készített egy puzzle-t. Minden egyes kis puzzle kockán volt valami, ami alkotóeleme a marketingnek. Azt mondták, mi mind egy-egy ilyen kis alkotó elem vagyunk, de együtt, egy hatalmas kirakóst alkotunk, akik összekapcsolódnak a kis füleikkel. Irtó jópofa ötlet! Voltak vállalkozóbb szelleműek, akik táncoltak, és akadtak akik énekeltek. A lényeg az volt, hogy jól éreztük magunkat, és kicsit közelebb kerültünk egymáshoz.

Itt is sütés-főzés

Az elmúlt pár nap inkább a sütés, semmint a főzés jegyében telt. Jonas pajtásunknak ugyanis szombaton volt a 21. születésnapja. (Happy Birthday again! :) ) Szerettük volna felköszönteni és megajándékozni is Őt. Úgy döntöttünk az összegyűjtött visszaváltható dobozokat, flakonokat vissza visszük és az ezekért kapott pénzt rá költjük. A terv az volt, hogy vacsorára készítünk neki pizzát házilag. Ám Ő addigra már rendelkezett programmal, sőt jól bevacsorázott a mekiben. Így elhalasztottuk a sütögetést és vasárnap délben, mint egy kis közös család megebédeltünk (Már aki. Ünnepeltünk gyomra nemigazán bírta a fűszeres pizzát, ő tovább halasztotta az ünnepi étel elfogyasztását). Készítettem egy tejfölös pizzát, ami inkább langalló volt, és egy hagyományos paradicsomosat is.

Így sültek

Amikor már készen voltak

Aztán ma, ahogy hazafelé jöttünk Mátéval az egyetemről, arra gondoltam: nekem sütnöm kell ma valamit! Az idő is elvégre borongós és hűvös, amolyan otthon-maradós, még az orrunkat-sem-kidugós. Egyrészt tudom, hogy a sütögetés feldob, másrészt meleget csinál. Fizikailag is felmelegszik a sütőtől a lakás, valamint belülről is meg tud melengetni egy finom sütike. Jól jött a tegnap vásárolt leveles tészta (FANTASZTIKUSAN JÓ MINŐSÉGŰ! Közel fél kiló és 200 forint.) Kombináltam egy fahéjas csiga receptet egy sós és édes kis kifli ötlettel, és készítettem 12 fahéjas kiflit és 12 mustáros-virslis kiflit. Mondanom sem kell: isteni finomak! Nem lettek tökéletesek (főleg, hogy a legvégére jöttem rá a hajtogatásának módjára), de az ízük... Kár, hogy a fényképen nem lehet illatot vagy ízt megörökíteni.

Balra az édes, jobbra a sós

A suli úgy vélem ma nagyon jól ment mindkettőnknek. Felkészültünk a holnapi prezentációra és egy kis csoportmunkát is csináltunk kommunikáció órán. Ami kifejezetten tetszett nekem, hogy végre nem voltunk egy csapatban Mátéval. Én, ha nem Mátéval, akkor a szokásos társammal, Monikával vagyok (Nagyon belevaló lány. Szlovákiából származik, Csehországban jár(t) egyetemre,[Még mindig jár. Most végzős ott] ahonnan erasmussal fél évre Spanyolországba is kijutott, és most jelentkezett ide Dániába. És ez idő alatt végig volt egy barátja, akivel folyamatosan alkalmazkodtak egymáshoz. Monika után ment a srác Csehországba, és Monika a srác után jött Dániába), de Máté nyitott egy-két új ember felé. Nagyon örülök neki! Azt mondta vicces volt a srácokkal lenni, tehát szerintem Ő is élvezte. :)

Péntek 13.

Ahogy ígértem, készítettem képet az elkészült kagylós-befőttemről. :)

Aztán az alkotói ösztöneim nem érték be ennyivel, és WC papír gurigákból készítettem egy írószer tartót, annak a kemény HÁROM tollamnak, amit hoztam. :D Csak hogy azért mégis, legyen valami, amitől az asztal íróasztalnak tűnik.

Elkezdődött a 3 napos relax. Reggel ugyan bementünk az egyetemre, de csak azért, mert keddre csoportos prezentációt kell készíteni organization órára és átbeszéltük a dolgokat a többiekkel. (Már ha mindenki ott lett volna, akkor a többiekkel, de csak egyetlen leányzó jött el rajtunk kívül, így vele okoskodtunk.) Jópofa feladat, egy lelkesedését elvesztett John nevű alkalmazottunkat kell kideríteni, hogyan tudnánk visszaadni a motiváltságát. Esetleg céges jutalommal, nagyobb felelősséggel, új munkakörrel vagy új munkakörnyezettel?

Kicsit az a típusú feladat, amit kidolgozol, átrágod, és a végén rájössz: oké, ez lehet, hogy túl egyszerű és az egészet rosszul csináltam. De ez majd kiderül kedden. Mi vagyunk a 6. számú csapat, előttünk 5 másik csoport fog prezentálni, úgyhogy kiderül, ha félreértettünk valamit.

Aztán főztem. Egy blogon, amit nagyon szeretek (http://www.urban-eve.hu/) találtam a receptet, burgonyakrémleves. Nem lett rossz, egy picit leégett és ezért sültkrumplis beütése is van egy kicsit. Itt láthatjátok sajttal és tejföllel tálalva:

Hétvégére tervezett programunk nincs. Valószínűleg álláskeresés. Megpróbálok továbbra is az internet segítségével előrébb haladni, és amint van valami, informállak benneteket. Nagyon szép hétvégét nektek, és legyetek szívesek küldjetek sok-sok-sok-sok pozitív MUNKA energiát, hogy minél hamarabb találjak (én is és Máté is) valami részmunkaidős fizetett elfoglaltságot. :)

szeptembertizenegy

Most írok, mert most van esemény. Elkezdődött a suli, ami iszonyat kemény. Egyből bele a jóba. Számomra nagyon nehéz, nagyon sok az ismeretlen szó, kifejezés, amit nem csak a tanárok, de a többi perfekt angol diák is használ. Folyamatosan nyitva van a gugli fordító, és ha ez még nem lenne elég, akkor az egyes tárgyakhoz tartozó tankönyvek is tartogatnak incsi-fincsi szakszavakat, amiket még sok esetben a netes szótár sem tud lefordítani. Magasak az elvárások, rettentő sokat kell olvasni (Pffh. Mi volt ehhez képest a BKF-en az az egyetlen-egy JPÉ, amit el kellett olvasni... :D), óráról órára van házi feladat (nem feltétlenül írásbeli), amit ha nem készítesz el, akkor nem feltétlen fogod érteni, miről is szól a következő óra.
Viszont a tájékoztató rendszer hibátlanul működik. Reggel 6-kor kaptam sms-t a fősuliról, hogy ne menjek első órára, mert a tanár beteg. (ÉS EZ NEM EGYÉB SZOLGÁLTATÁS +5000-ÉRT, EZ INGYENES! ! !)
Munkát keresek továbbra is, mert anélkül nem tudunk maradni. Persze nem csak én keresek, Máté is. És ha már témánál vagyunk, akkor el is mesélem az első élményemet.
Szóval elküldtem az önéletrajzaimat szállodáknak és éttermeknek, hogy ha akad bármilyen munkalehetőség, akkor ne habozzanak felkeresni. Az egyik étteremből este fél 11-kor felhívott valaki (nevét azóta sem tudom, lehet hogy mondta, de biztos, hogy nem érthetően), hogy másnap menjek be, beszéljünk, aztán meglátjuk. Be is mentem (ez történt tegnap) és egy arab forma fickóval ültem le egy asztalhoz beszélgetni. Azt mondta egy hét próbaidő, de nem ígérhet semmit. Én meg mondtam oké. Szép volt az étterem, tetszett a hangulata is. Aztán megkérdezte van-e dolgom, mert akkor meg is mutatná a teendőimet. Mondtam, legyen. Belépve a konyhába, azt hittem ki is kell forduljak onnan. Piszok, penész, zsír és por volt mindenütt. Végül maradtam. 5 órát. Ez idő alatt porszívóztam, port töröltem (nem mintha ez segített volna a konyhán), mosogattam és törölgettem. IKEA-s dobozokban tárolják a szószt (valami barna trutyi, amit a húsra öntöznek), amit egy átlagos szimpla mosogatóban kellett tisztára mossak. Még szerencse, hogy jó a térlátásom, mert kellett ahhoz, hogy be tudjam forgatni a hatalmas ládát a kicsi csapba. Az egyébként is szűk mosogató mellett egy apró pult volt, amit penészpofákkal és 8 (megszámoltam) léggyel osztottam meg, továbbá fel alá sétált mögöttem CIGARETTÁVAL a kezében vagy épp a szájában a főnök és a szakács "Ommá" vagy pedig "Hámmá" (már nem emlékszem minek hívta magát). Egy szó mint száz, sem a hely, sem az emberek nem keltettek bennem bizalmat, de elhatároztam ma visszamegyek még egyszer, megkérdezem a pénzügyeket, hogy mire lehet számítani. Ha alul marad az elképzelésemhez képest, akkor elfelejthetnek. De erre már nem volt alkalmam, hiszen a Chef úr felhívott, hogy You don't have to come. Megkérdeztem, hogy no more times? Azt felelte No. Így gyorsan lerendeződött a dolog, de őszintén örülök neki. Készítettem pár képet gyorsan még tegnap, hogy meg tudjam mutatni Máténak, de sajnos nem adja vissza, azt a szó szerint ijesztő képet, ami ott elém tárult.

Ezen az ajtón jártak ki-be a dohányzók és a legyek. Nem értettem mit változtat a dolgokon, de le kellett töröljem azt az 1/3 rész polcot, ami ott üresen áll a képen. Az az ezüst színű hűtő pedig nem működik rendesen. 2 nagy tálca van benne, hogy felfogja a lecsöpögő vizet. Azokat kellett kiürítenem, valamint kitörölni a hűtő aljában lévő 3 centi magas vízréteget. Volt még egy hűtőjük, annak a hátsó lábai hiányoztak, így minden, amit beletettek a hűtő hátsó részébe csúszott.

A tűzhely alufóliával volt betakarva, hogy a tisztítása egyszerűbb legyen, de amit láttok narancssárga trutyit a képen, az zsír. Fincsííí.

Tudom, a képek nem a legjobb minőségűek, de nem is ez volt a legrosszabb az üzletben. Hanem az ott dolgozók, a 3 fickó. Nem tudom volt-e veletek olyan (itt inkább a lányokra gondolok legfőképpen), hogy egyszerűen nem éreztétek magatokat jól egy férfi környezetében. Na hát itt nekem ilyen volt, csak egyszerre 3 ilyen férfi ugrált körülöttem. Félre ne értsétek, semmi olyan megnyilvánulásuk nem volt, ami arra utalt volna, hogy tartanom kell tőlük, de volt egyfajta kisugárzásuk, ami abszolúte nem volt szimpatikus. De ennek vége.

A mai napon kidekoráltam az íróasztal melletti fél-falat, ami alapvetően haszontalan terület, hacsak nem teszel oda képeket, mint például Én. Íme:

Ha valaki nincs itt, az nem jelenti azt, hogy nem kedvelem. Vagy nem érkezett még meg a közös képünk, vagy egyszerűen nincs is! :D

Továbbá ma ünnepeljük Mátéval a 4. évfordulónkat (Éljen Szept. 11. Nekünk ez egy boldog nap). Ünneplés gyanánt kihagytuk a sulit (a marketing amúgy is elmaradt), sétáltunk egyet, hot-dogoztunk ebédre, és most pedig Mortal Kombatot fogunk játszani, a nap megkoronázásaként.

Tegnap pedig "elő-ünnepeltünk". Suliból hazafele jövet, útba ejtettük a tengerpartot és gyűjtöttünk egy csomó kagylót és csigát. Nagyon szép napos idő volt, csak sajnos fényképezőgép nem volt nálunk. A kincseket, a múltkor összegyűjtöttekkel együtt egy befőttesüvegbe fogom tenni. Ha megtelik, akkor teszek fel majd képet a dekorációnkról.

A múltkor a boltban járva pedig ezt találtuk, és leküzdhetetlen vágyat éreztem az iránt, hogy megörökítsem és megosszam veletek:

Bivaly erős zsiráf sör! Egyszer, ha már keresők leszünk mind a ketten, akkor megkóstoljuk, és elmondom nektek is, hogy milyen ízű is Ő :)

Middelalder Festival

Más néven: Középkori Fesztivál. Itt Horsens-ben. Tegnap a srácok járták a várost, és azt mondták elvesztek a középkorban. Betértek valami udvarba, ahol fáklyákkal volt megoldva a közvilágítás, mindenhol korhű ruhákba öltözött emberek sétáltak, vagy épp ettek-ittak, természetesen agyagpohárból, fatányérról.
Ma este csatlakoztam a srácokhoz. Először kortyoltunk egy kis hazait (hazaiból), hogy ne fázzunk, hiszen augusztus végén errefelé esténként már csak 10-12 fok van.

Köszönjük szépen Tibi bácsi!

Közeledve a középkor felé, egyre inkább érződött a levegőben az égő fáklyák illata, a kor hangulata, és a jó hangulat. Voltak dobosok, trombitások, tekerő lantosok, zászló-zsonglőrök, lovagok, kovácsok, parasztok, de még koldusok is! Volt eszem-iszom, dínom-dánom, kis és nagy állat simogató,  (AKKORA KUTYÁK VOLTAK OTT EGY KENNELBEN, MINT EGY KISEBB FAJTA LÓ ! ! !) zenés színpad ami előtt körtáncot lejtettünk, jelmez árusok és minden, ami ahhoz kellett, hogy a "sötét" kor megelevenedjen. Ráadásul akkora területen rendezték meg ezt az eseményt, hogy egy kicsit még elveszve is érezte magát az ember.

Utoljára egy ilyen fényjáték-féle vetítést néztünk meg, ami a korábbi börtön falán volt látható. Nem csak egyszerű filmvetítés volt, mert amikor például a várat ábrázolták, akkor a börtön ablakait használták fel a vár ablakaiként.

A lovagok csatája

Ezután hazatértünk, mert már nagyon hideg volt, és most próbálunk felmelegedni meleg teát szürcsölgetve, palacsintára várva. :)

Beijedtünk

Szó szerint. Ez a fránya statisztika a frászt hozta ránk a tegnapi nap folyamán, kézen fogva a gazdasági joggal. Olyan fogalmakat használt például Peter, hogy csak lestünk. Megmutatom az első statisztika órai jegyzeteimet.

Aztán ma, az újabb statisztika órán, kiderült, hogy mit is csináltunk tegnap. Írtunk egy tesztet is, amin Mátéval egészen jól teljesítettünk. Nem kaptunk rá jegyet, vagy ilyesmit, rögtön leellenőriztük megírás után. Én 8 kérdésből 4-re teljesen jól válaszoltam, 2 válaszom pedig félig jó volt (azt rontottam el, hogy 3 választ kellett volna megjelölni, és én csak egyet illetve kettőt jelöltem, de azokat jól), Máté pedig még ennél is ügyesebb volt!

Ha kíváncsiak vagytok rá, itt van a link hozzá:

https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dE1kc1NVQlRybGFHenoxaVJMOUZRTlE6MA

Megjegyzés az iskolába járással kapcsolatban:

1.) Borzasztó dolog korán kelni (6:30 kelés, 7:20 indulás, 8:20 tanóra kezdete)

2.) Kiborító, hogy reggel amikor besétálunk az egyetemre még csak 10 fok van, délután pedig legalább 25. Ráadásul ma reggel tejködben közlekedtünk, azt hittük esni is fog (bekészültünk esőkabát, esernyővel), de délutánra hét ágra sütött a nap.

3.) Kell két bicikli. Napi 7 km séta kicsit sok. És akkor még csak elmentünk az iskolába és hazajöttünk, semmi több.

U.i.: Azt nem tudjuk, hogy a mai statisztika órán mi történt, de majd a holnapin reméljük kiderül! :D (Oké, ez így nem teljesen igaz, valószínűségszámítás volt az anyag, de azt nem értettük, hogy kerültek oda a halmazok illetve ezek metszetei és uniói ? ? ? Aki tudja, az nyugodtan válaszolhat, nyitottak vagyunk az okításra!)

Tündi (Tünyő)